Billy Drago-t az ember tipikusan olyankor hívja, amikor gonosz karakterre van szüksége. Ha egy producer, rendezõ vagy castingügynök ijesztegetni akarja a nézõket, Udo Kierhez, Robert Englundhoz, Lance Henriksenhez, vagy Billy Dragohoz fordulnak. Drago már tucatnyi tévé- és mozifilmben borzolta a kedélyeket, és a Bûbájos boszorkákban is gyakori vendég volt.

   Charmed Magazin: A te elképzelésed szerint ki Barbas? Mirõl szól igazából a félelem démona?
   Billy Drago: Szerintem mindenkiben van félelem, Barbas azt testesíti meg, ami minden egyes emberben benne van. A sorozat szempontjából még a démonoknak is megvannak a saját félelmeik. Az embernek az élete úgy alakul, ahogyan viszonyul ezekhez a félelmekhez. Emellett mindannyiunk számára a legnagyobb félelem a nagy ismeretlen, hogy mi történik velünk, amikor véget ér az életünk. Úgyhogy egy oldalról a halálfélelem képviselõjének is érzem õt, márpedig a halálfélelem a legnagyobb félelem, ami létezik.

   Charmed Magazin: Ezt már biztos ezerszer kérdeszték, de téged mi az, ami megijeszt?
   Billy Drago: Á, igen. Ez a szerepem szépsége, az évek során mindig segített feltenni a kérdést, oké, akkor én mitõl félek? Elõször persze ott vannak az egyértelmû dolgok, például hogy nem szeretek magas helyeken lenni. Színészként ezzel foglalkoznom kellett, az ember megtanulja, hogyan küzdje le a tériszonyt. Szerencsém, hogy az általam játszott karaktereken keresztül ki tudtam ismerni a saját félelmeimet, meg hogy hogyan viszonyulok hozzájuk én, illetve, hogy a többi szereplõ hogyan viszonyul a félelmeihez, a sajátjához és az enyémhez egyaránt. Ugyanakkor mivel színész vagyok, jól érzem magam, kapok pénzt meg simit a fejemre. Szóval különleges lehetõség ez számomra, már az is, hogy színész vagyok, de fõleg az, hogy ezt a szerepet játszhatom. Azért izgatott nagyon ez a szerep, mert úgy láttam, hogy minden embernek el kell dönteni, hogy mitõl fél, és hogy hogyan kezeli ezt. Mindig is úgy gondoltam, hogy semmi baj a félelemmel, hogy a félelem épp olyan jó energia, mint bármelyik másfajta. Ha nem lenne bennünk, nem lenne meg a félelem üss-vagy-fuss adrenalinpumpája, már rég kihaltunk volna. Az emberek negatív dologként tekintenek a félelemre, és az egész Bûbájos boszorkák alatt az volt a célom, hogy ítélkezés nélkül tekintsek a félelemre. A karakterem ki is használja azokat az embereket, akikrõl úgy gondolja, hogy õk a félelmet rossz dologként ítélik el. Hogyha az emberek csak átélik a félelmet és nem ítélkeznek felette, akkor a Félelem Démona nem tud velük kezdeni semmit.

   Charmed Magazin: Hogy kaptad meg a szerepet annak idején?
   Billy Drago: Majdnem tíz évvel ezelõtt szerepeltem a The Adventures of Brisco County, Jr. címû sorozatban, egy Jonh Bligh nevû gonoszt alakítottam. Az egyik producer Brad Kern volt, úgyhogy amikor elindult a Charmed, felhívott õ meg a casting csapat és mondták, hogy "Nagyon úgy érezzük hogy van neked egy szerep, lenne egy ajánlatunk." Nem gondoltam volna, hogy egynél több részrõl lesz szó. Egy másik Brisco County producer átment az X-Aktákba, úgyhogy ott is csináltam egy részt. Megint más átment a Nash Bridgesbe, ott is voltam egyszer. Brad meg a Bûbájos boszorkákhoz került, úgyhogy végül mindhárom sorozatban voltam, de valahol a fejem hátuljában ott motoszkált, hogy hát félelem az mindig van, úgyhogy azt gondoltam, hogy ha megy tovább a sorozat és úgy alakul a történet, akkor vannak még lehetõségek, néha visszajöhetek majd. És hát így is lett.

   Charmed Magazin: Melyik volt a kedvenc részed, amiben szerepeltél?
   Billy Drago: Az egyik a hatodik évados "Felelõtlen boszorkányságok", amiben gyakorlatilag ügyvéd lettem és perbe fogtam a lányokat. Elõször is az édesanyám, isten nyugosztalja, nagyon támogatott abban, hogy a szórakoztatóiparban helyezkedjek el, de mindig is remélte, hogy egyszer majd ügyvéd leszek. Úgyhogy az a rész olyan volt, mintha teljesíthettem volna a kívánságát. Az egyetemen annak idején felvettem "Bevezetés a jogba" tárgyat, de az elõadás-részét jobban szerettem, mint a kutatást meg ezeket. Bizonyos értelemben azt mondhattam, hogy ha azt csinálom, amit anyukám szeretett volna, hogy csináljak, akkor ilyen ügyvéd lettem volna. Eljátszhattam egy másik életutat. A hatodik évad fináléja is nagyon mókás volt. Brad meg a többiek akik írják a forgatókönyveket, megengedik, hogy - bizonyos kereteken belül - úgy csináljam, ahogy szeretném. Tudom, hogy ha túl messzire megyek, visszahúznak, de sosem kicsinyítik le a munkámat vagy engem.

   Charmed Magazin: A rajongói weblapokon egy idõben szó volt arról, hogy vajon nem volt-e olcsó megoldás csak úgy visszahozni Barbast az ötödik évados halála után. Te mit gondolsz errõl?
   Billy Drago: Igazából nem halt meg. Ki volt zárva a Földrõl, hogy ne jöhessen vissza - kivéve, ha valahogy meg tud szökni. Én sosem úgy néztem, hogy meghalt a szereplõ. Ez egy démon, õ már eleve ott volt, ahova az emberek mennek, ha meghalnak. Nem hiszem hogy ez olyan lenne mint a Dallasban, amikor néhány évad után visszajön a pali és az egész csak egy álom volt és õ meg csak zuhanyozott egyet. Szerintem illik a karakterhez, ami történt. Kezdettõl fogva próbált kitörni a börtönébõl, ami az alvilág volt, és minden részben, amiben megjelent, kidolgozott valami új tervet arra, hogy hogyan szökjön meg. Aztán a rész végén a terve meghiúsult és visszakerült a börtönébe. Barbasra én inkább úgy tekintettem, mint a démonok Houdinijére, aki mindig kitalálja, hogy hogyan szökik meg, mert õ egy szabadulómûvész, és ezt akarja csinálni. Másrészt meg õ a félelem démona, szóval logikusan ha teljesen eltûne, akkor a félelem is eltûnne, dehát a félelem sosem tûnik el a Földrõl. Szóval akkor is, ha lent van a börtönében, valahogy megoldja, hogy újra félelem legyen a világon. Az ötödik évad után még úgy is érzékeltette a hatását, hogy nem is volt konkrétan ott. Azt hiszem, a közönségnek akkor lenne igaza abban, hogy olcsó megoldás, hogyha minden részben meghalna és aztán valahogy feltámasztanák. De ez sosem történt meg. Én mindig úgy gondolkodtam errõl, hogy jó, most elfogták és visszaküldték a helyére, aztán újra ki kell találnia, hogy hogyan jöjjön ki.

   Charmed Magazin: Mit akar igazából Barbas?
   Billy Drago: Igazából most praktikus oldaláról nézünk egy fantasztikus sorozatot, de a dolgok így mûködnek. Szerintem Barbas nem gonosz, Barbas egyszerûen a félelem. Akkor lenne elégedett, ha mindenki ítélkezés nélkül tudna viszonyulni a félelemhez. Ehhez elég cinikus is, és ez olyankor látszik, amikor több részben is megmondja az adott szereplõnek, hogy nem is érted, hogy mitõl félsz, szerinted ettõl félsz, de én megmutatom neked, hogy igazából mitõl félsz. Azt hiszem, Barbas fontos karakter. Számára a tökéletes világ az lenne, ha létezne a félelem, de egyszerûen együtt létezne az összes többi érzelemmel és nem lenne rossz dolog. De ez nem fog megtörténni, úgyhogy remélhetõleg még egy darabig itt marad, hogy ijesztgessen minket.

   Charmed Magazin: Milyen volt a lányokkal dolgozni?
   Billy Drago: A munka egyik elõnye. Bemegyek, aztán egy ideig nem vagyok, aztán megint vagyok, és így tovább. Ezalatt láttam, ahogy belenõttek a szerepeikbe és egyre biztosabban alakították õket. Jól dolgozunk együtt és úgy érzem, nagyon jóban vagyunk. Mindegyikükkel megvolt az a pillanat, ahol van egy személyes egymás szemébe nézése a karaktereinknek, amikor megértjük egymást. Szeretem õket.

   Charmed Magazin: A fiad, Darren Burrows, szintén színész. Dolgoztatok már együtt?
   Billy Drago: Dolgoztunk együtt színdarabokban, meg ebben-abban, de filmben vagy sorozatban sosem. Csak egyszer lehet megcsinálni, hogy elõször dolgozol együtt valakivel, és nem akartuk csak azért megcsinálni, hogy együtt dolgozzunk. Valaki egyszer felhívott egy sorozatból, amiben a fiam is játszott, hogy nem akarok-e én is menni, de úgy döntöttünk, hogy nem, még mindig keressük azt az egy projectet, ami jó lesz. Remélem, hogy egyszer majd meg is találjuk. Sokmindenben hasonlít egymásra a külsõnk, ezért nem tudnánk úgy megcsinálni egy projectet, hogy úgy teszünk, nem vagyunk rokonok. Muszáj lenne, hogy rokonok legyenek a szereplõk. Például amit megcsinálnánk, az az 1972-es Mestergyilkos címû film remake-je lenne, ha én lennék Charles Bronson karaktere, Darren meg Jan-Michael Vincent. Legalább ennyire különlegesnek kell lennie, hogy együtt dolgozzunk. Nagyon tehetségesnek tartom Darrent.

   Charmed Magazin: Sok filmben dolgoztál mostanában, ilyenekben, hogy Treasure of the Seven Mummies, Dead Evil, Fort Doom és a Tremors 4: The Legend Begins [A hét múmia kincse, Gonosz Halott, A halál fellegvára és Tremors 4: A legenda elkezdõdik - a ford.]. Melyik a legizgalmasabb munka ezek közül?
   Billy Drago: Nagyon elfoglalt vagyok, ami jó dolog. A hét múmia kincse egy régi inka történetbõl készült, és nagyon érdekes dolog történt ezzel kapcsolatban: most olvastam, hogy régészek megtalálták pont azt a helyet, amirõl a film szólt, és kiásták azt a múmiát, amivé én változom a filmben. Az nagyon király volt.

   Charmed Magazin: Egy utolsó kérdés, a hetedik évadban milyen gyakran fogsz szerepelni?
   Billy Drago: Amennyiszer csak lehet, szeretnék visszajönni, mert imádom a karaktert és imádom az embereket, akikkel dolgozom. Próbálják annyira beledolgozni a történetbe, amennyire tudják, mert végülis most teljesen legálisan lett szabad. Ki kellett engedni az egész per miatt, úgyhogy most szabadon randalírozhat a félelem a Földön, Barbas személyében.

   [Sajnos Barbas végül csak a hetedik évad premierjében szerepelt, és többet már nem tért vissza a sorozat folyamán.]