Riporter: David Waldon

   Nuncsaku teszi az embert - mármint abban az esetben, ha az az ember egy boszorkánytanonc, vagy egy fiatal színész, aki boszorkánytanoncot játszik. Kaley Cuoco legújabb játékszere ez a távolkeleti harci eszköz, aminek használatát el kell sajátítania a Bûbájos boszorkákbeli új szerepéhez. Kis tömeg gyûlt a forgatáson a nuncsakuval hadonászó Kaley köré, persze megfelelõ távolságban, ha valami rosszul sülne el. Persze ezek biztonsági nuncsakuk, a két botvég köré habszivacs van tekerve - ez mondjuk nem akadályozta meg Kaley-t abban, hogy néhányszor eltalálja saját magát a fegyverrel.
   - Itt-ott van néhány horzsolás a karomon - mondja vidáman. - És a lánc is többször beakadt és van néhány karcolás a hátamon is. Elég fájdalmas. Persze a való életben ezt soha nem próbálnám meg.
   A való élet persze nézõpont kérdése, ha a Bûbájos boszorkákról van szó, amiben minden megtörténhet. És nem is elõször történik meg hogy új boszorkány kerül a közösbe, egyszer már érkezett állandó új szereplõ a képbe, Rose McGowan személyében. Most egy kicsit más a helyzet, hiszen a nyolcadik évadban Brad Kern és csapata a mágia új generációjával kívánja a következõ szintre vinni a sorozatot. Így ötlötték ki Billie karakterét, aki véletlenül kerül a testvérek életébe azzal, hogy megmenti Paige életét egy démonharc során. A képességei megvannak, viszont rendszeres oktatásra szorul.
   - Billie olyan, mint egy vad egyetemista, kíváncsi és harcias - magyarázza Kaley. - Minden részben valami bajba kerül. Vannak képességei de nem nagyon tudja õket használni. Mindig rossz dologra használja õket, aztán mindig letagadja, és nem akar mást mint egész napját boszorkányiskolában tölteni, hogy csupa muris dolgot csinálhasson, persze ezt a lányok nem hagyják. Megtanítják Billie-nek a dolgok miértjét és hogyanját, hogy nekik ne kelljen semmit csinálniuk. Azt akarják, hogy vegye át a stafétabotot, hogy nekik ne kelljen harcolniuk.

   Az, hogy Kaley Cuoco ebbe a helyzetbe került, az már magában is kicsit mágikus. A készítõk eleve rá írták Billie szerepét, már akkor amikor Kaley a 8 Simple Rules címû vígjátéksorozatban szerepelt. A sorozat harmadik évad utáni leállását követõen a Bûbájos boszorkák készítõi pedig megragadták a lehetõséget.
   - Egyszerûen baromi jól hangzott. - mondja Kaley hozzátéve, hogy az nem volt rendszeres Bûbájos-nézõ, még segítette is a szerepet. - Azt mondták, hogy "Ez tök jó, mert te új szereplõ vagy, és nem is kellene tudnod semmit." Aztán három-négy nap alatt volt két megbeszélésem, és aztán már azon kaptam magam hogy a lányokkal fotózkodom.
És amint ott volt, nagyon gyorsan haladt a barátkozása a fõhõsnõkkel.
   - A nyolcadik évados promóciós fotózáson találkoztunk elõször - meséli Kaley. - Besétáltam, odajött hozzám Holly és mondta hogy hello. Aztán bementem a sminkszobába, ahova bejött Alyssa, én meg izgultam hogy most mi lesz, õ meg megfordult, odaszaladt hozzám és nagyon erõsen megölelt és adott egy puszit az arcomra és azt mondta hogy "Szia, annyira örülök hogy itt vagy!" Az nagyon kedves volt. Aztán bejött Rose, és kábé tíz perc után már viccelõdtünk és nevetgéltünk.
A stáb is lekötelezte Kaley-t, ugyanis új állandó forgatási kelléket, egy zsák mentás csokit vezetett be Kaley kedvéért, aki saját bevallása szerint imádja a csokoládét.
   - A ruhafelelõsök közül valaki mindig becsempészik egy kis zsák mentás csokit az éppen aktuális öltözetembe, és amikor megtalálom, na akkor karácsony van. - mondja mosolyogva. - Mindenhol találok a csokikból és most már néha azon a gondolaton kapom magam, hogy "úristen, rászoktam ezekre a csokikra".
Hát így nem is csoda, hogy Kaley szeret a sorozatban lenni. De a vendégszeretet és az édesség mellett maga a szereplõ, Billie megformálása adja meg Kaleynek azt az energiát, amitõl be tud jönni minden reggel hatkor a forgatásra - ami elég komoly eredmény egy olyan embertõl, aki nem szereti a koránkelést.
   - Ne is akarj velem délelõtt tíz elõtt szóba állni, olyankor még én vagyok a legaljasabb ember - mondja Kaley. Valójában elég sokban egyezik Billie-vel. - Billie eléggé bajkeverõ típus, és én is ilyen vagyok. Szeret szórakozni, és mindig mást mond mint amit kellene. Állandóan beszél és ebben is hasonlít rám. Lába helyett a szája jár. Nagyon muris szerep ez, és az írók is mókásra veszik a figurát, és én sem veszem túl komolyan a szerepemet. Ez hozza át szerintem a komikát. Közben persze harcolok is meg mindenféle izgalmas dolgot csinálok, úgyhogy nagyon élvezem.
Így válnak a nuncsakuk és a horzsolások Kaley mindennapi repertoárjának részévé. Gyakran kell például kést használnia, rögtön az elsõ forgatási napján késsel kellett végeznie egy démonnal. De nem minden ment lyen gördülékenyen, a speciális effektekhez ugyanis hozzá kell szokni.
   - Rengeteget kellett zöld háttér elõtt forgatnom, amit utáltam. Annyira fura volt, mert ugye nincs ott senki, és akkor most legyek nagyon megijedve és nincs is ott semmi amitõl félhetnék.
Néha pedig a párbeszédek bizonyultak nehéznek. A sorozat boszorkány-szakszavai néha megakasztották az újoncot.
   - Nagyon nehezek a dialógusok mert csupa olyan szót kell használnom amit soha az életben nem mondtam, boszorkánysággal és ezekkel kapcsolatos szavak, és a fele idõben fogalmam sincs hogy mirõl beszélek. Például itt ez a kés, folyton késnek mondtam pedig athamé. Úgy voltam vele hogy "Mi a fenéért kell ezt athaménak hívni?", a lányok meg mondták hogy "Mert az egy athamé." De ami még rosszabb, amikor nem szavakat, hanem mondatokat nem értek. "A félelemdémon paralízisbe küldi a kiûzött blablabla." Olyan mint egy nyelvtörõ.
Kaleynek azonban a legnagyobb nehézsége az egyik leginkább bevett tévésorozatos szokással volt. - Minden nap végén visszanézés van - mondja Kaley, arra utalva, hogy a stáb és a szereplõk általában még munkaidõben visszanézik az aznap felvett jeleneteket, hogy megtudják, mi mûködött és mi nem.
   - Ezeket én nem nézem meg. Nem akarom, mert minden egyes dolgot ki akarok javítani, amit elrontottnak gondolok. Sosem lehet tökéletes a felvétel, minden alkalommal van valami amin lehet változtatni. Õk meg állandóan megnézik, már a felvételek után. Ilyet én sose csináltam. Mindig mondják hogy "Kaley, gyere, meg akarod nézni a...", én meg "Nem!"
Persze Kaley kezdi megtanulni, hogy az újranézés a folyamat része. Bevallja, hogy egyre inkább hajlik rá, hogy legalább a blue-boxos jeleneteket megnézze, azok hogyan mûködtek. De máshogy is rá lehet venni, hogy újranézze magát.
   - Volt egy nap, amikor egy jelenetben a démonnak nekem kellett löknie egy ajtót, persze úgy volt megcsinálva, hogy az ajtó jön, én meg hátraesek, mielõtt az nekemjönne. Na most én azt hittem hogy még próbálunk, szóval nem fog jönni az ajtó, de közben meg már felvétel volt, vagyis egyszercsak felémrepült az ajtó én meg estem hátra. Nem ért hozzám az ajtó de annyira megijedtem, hogy az teljesen valóságosnak látszott. Akkor mondtam is hogy "Na most ezt meg fogom nézni utólag." Tényleg repült az ajtó és tényleg halálra rémültem. Végül azt a felvételt használták a részben is, annyira vicces lett.

   A Bûbájos boszorkák nem az egyetlen nagyobb méretû project, amiben Kaley részt vett. Eddie Kay Thomas-szal (aki az Amerikai Pite-filmekben alakította Paul Finchet) szerepelt együtt egy független filmben, a Farewell Benderben, ahol egy vörös hajú drogos lányt alakított.
   - Valószínûleg fel se ismerne senki - mondja az egyébként szõke Kaley, akinek legnagyobb problémája az volt, hogy a négy hetes forgatás alatt minden nap ugyanazt az egy iskolai egyenruhát kellett hordania. - Ennek ellenére nagyon jó szerep volt, és nagyon izgatott voltam, hogy milyen lesz ez a film. Nagyon sötét film, a szerepem pedig nem túl nagy, a legkisebb amit valaha filmben kaptam, négy vagy öt jelenet összesen. De megérte.
Kaley szerencséréje a Bûbájos boszorkákbeli alakítása bõvebb ruhatárt mondhat magáénak, kezdve a nyolcadik évad elsõ részével, melyben fekete bõrruhában és fekete parókában feszített. Kaley örül a stílusos öltözékeknek, mert amíg a nuncsakuk sem elhanyagolható kiegészítõk, azért mégiscsak a ruha teszi az embert, fõleg ha fiatal csinos lány. És amilyen bajkeverõ, azt sem zárja ki, hogy néha magának is kölcsönvesz egy-két ruhát.
   - Megvárom, amíg jobban hozzászokom az itteni emberekhez - mondja széles vigyorral - aztán majd néha véletlenül nálam marad egy idõre néhány ruhadarab.

   Hosszú út vezetett odáig, hogy Kaley Cuoco az a talpraesett húsz éves fiatal színész lett, akit most a sorozatban láthatunk. A legtöbb felnõttséget és rutint az 8 Simple Rules-ban szerezte, ahol nem csak hírnevet szerzett, de egy személyes tragédiát is átélt, ugyanis sorozatbeli apja, John Ritter az egyik próbán rosszul lett és alig pár óra múlva, 55 éves korában elhunyt. Kaley-nek számos emléke van az 8 Simple Rules-ban eltöltött idõszakból.
   - Csodálatos volt ott lenni, hiszen gyakorlatilag ott nõttem fel: 16 éves voltam, aimkor elkezdtük és 19, amikor befejeztük. Épp megtanultam vezetni és hogy milyen egy családdal lenni, megtanultam koncentrálni és jól érezni magamat. Nagyon vidám volt ott a munka. Nem voltak szabályok, csak szórakoztunk és hülyültünk. Eddigi életemnek ez volt a három legjob éve, sosem fogom elfelejteni. Ha az nem lett volna, akkor most sem lennék itt, nagyon sokat köszönhetek az 8 Simple Rules-nak.

   Kaley úgy látja szerepét a Bûbájos boszorkákban, mint a karrierje egyik részébõl a másikba vezetõ hidat, a gyerektõl a felnõtt nõig vezetõ hidat, ha úgy tetszik.
   - Ez egyértelmûen egy átmenet. Elvégre ez nem egy félórás, hanem egy egyórás sorozat, és félúton van a komikum és a dráma között, hiszen nem vesszük magunkat olyan nagyon komolyan és vannak laza, vicces pillanataink is. Ez egy jó átmenet egy olyan embernek, aki azelõtt szituációs komédiában dolgozott. Teljesen más, és nagyon sokat tanulok, és nagyon jó ilyen környezetben lenni.

<<vissza