Szerda reggel nyolc óra harminc van 2006 április 5-én. A Paramount Pictures stúdiójának 14-es díszletében a Mindörökké Bûbájosok kilenc napos forgatásának negyedik napján versenyfutásban az idõvel dolgozik a stáb és a színészgárda. Ma nagy a kihívás, mert három hosszú és bonyolult jelenetet kell fölvenni, amiben van szél, villámlás, egymást fedõ párbeszéd, nyelvtörõ varázsige, több idõsík és összesen tizenegy színész, nem beszélve a dublõrökrõl és az ikerbabákról. Az eseményeket a sorozat egyik régi motorosa, a rendezõ-producer James Conway irányítja, aki olyan részek rendezéséért volt felelõs, mint A Wendigo, A tenger hívó szava 1, a Nagy szellemek találkozása, A macskák háza vagy a múlt évad majdnem-fináléja, az Egy kis boszorkányság.

   Miután már kész a tizenhetes jelenet felvétele, melyben villámlások és nagy szél kíséri a Sivár szabadon engedését, Conway a tizenkilences jelenet egy részét kezdi próbálni a színészekkel. Jelen van Alyssa, Holly, Rose, Brian, Kaley, Marnette Patterson (Christy), Jennifer Rhodes (Nagyi), Finola Hughes (Patty) és Denise Dowse (A Végzet angyala). Ebben a jelenetben a Halliwellek világa nagyjából visszatért a normális kerékvágásba. Paige és Phoebe, akik az Öld meg Billie-t 2-ben meghaltak, most újra élnek, de még nincs minden rendben. Egy pillanattal késõbb Billie és Christy egy üvegcsét vágnak a földhöz és eltûnnek. Patty észreveszi, hogy valami nagyon nincs rendben. "De hol van Prue?" - kérdezi. "Ne most" - válaszolja Piper. Mindennek tetején megjelenik a Végzet angyala és azt mondja, nincs más választása, ezzel újra elviszi Leo-t. "Ennyit a jövõmrõl" - sóhajt Piper.

   Conway és a stáb ezzel a jelenettel töltik majd el a következõ néhány órát, totálképben mutatva az összes színészt, majd félközeliket felvéve a szereplõk két-háromfõs csoportjairól, végül közel vive a kamerát, hogy közelik készüljenek az egyes színészekrõl. Az eseményeket közelrõl követi Brad Kern, aki nem csak a sorozat fõproducere, de õ is írta ezt a részt és most épp meglátogatja a forgatást. Fog egy rendezõi széket és leül Conway mellé. Együtt nézik a rendezõi monitoron az egyes felvételeket és átbeszélik a látottakat. Brad Kern egy idõ múlva feláll és odasétál Marnette Pattersonhoz, aki épp a szövegét tanulja a díszlet mögött. Marnette cukkolja Bradet, hogy miért ölte meg Christyt.
    - Bocs, hogy megöltelek, de úgy éreztem, hogy muszáj volt. - magyarázza Brad. - Minden alkalommal, amikor megpróbáltam megmenteni a szereplõt, nem mûködött. Christy egyszerûen túl messzire ment.
    Késõbb Holly és Rose elegyedik beszédbe Braddel, aztán amikor a rendezõasszisztens már másodszor hívja Hollyt a következõ felvételhez, õ nevetve azt mondja:
    - Elnézést, de Brad Kern elvonja itt a figyelmemet. Mindenért õ a hibás.

   Amíg a stáb átáll a kamerával egy másik felvételhez, James Conway leül beszélgetni velünk. Elismeri, hogy keserédes hangulat van a levegõben.
    - Én már a sorozat megtervezésekor a stábbal voltam, úgyhogy nekem ez több is volt, mint nyolc év. Itt voltam, amikor felvettük a pilotot, az elsõ rész próbaváltozatát, amikor még Lori Rom volt Phoebe. Fantasztikus élmény volt ez az egész. Az elsõ perctõl tetszett az ötlet, amikor Constance M. Burge elmondta. Ott voltam, amikor kitalálták a szereplõket. Ott voltam a legelsõ castingon, a szereplõválogatáson. A cég korábban megesküdött rá, hogy soha nem dolgoznak megint Shannen Dohertyvel, de mégis megjelent a neve a szereplõlistán. Õ hívta fel Aaron Spellinget. Igazából azt hiszem, hogy az emberei olvastak a sorozatról, úgyhogy õ felhívta Aaront és E. Duke Vincentet, és azt mondta, hogy "Mea culpa. Tudom, hogy rossz lány voltam. Megtanultam a leckét. Nagyon szeretném ezt a lehetõséget." Ezt mondta, és akkor beleegyeztek és bekerült a sorozatba.
    - A legjobb barátnõje Holly volt akkoriban. - folytatja Jim. - Szóval elhozta Hollyt és azt mondta, "Ez itt Holly, tökéletes lenne Piper szerepére." Vagyis nagy szerepe volt abban, hogy Holly megkapta a szerepét. Aztán Lori Rom az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy mégszem lehet boszorkány a tévében, úgyhogy akkor megjött Alyssa és újra felvettük a pilotot és aztán hallottuk, hogy ez volt az addigi legnagyobb nézettségû premier-rész. Szóval ez azonnali sikert jelentett, és az baromi jó volt. Aztán mindenféle másik idõpontba rakosgattak minket át, és akkor elkezdett leesni a nézettségünk, aztán végül áttettek vasárnap estére. Rizikós lépés volt, de aztán ez lett a legjobb dolog, ami valaha történhetett a Bûbájos boszorkákkal. Tökéletes idõsáv volt ez nekünk. Semmi sem vette fel velünk a versenyt és ötven százalékot javítottunk a nézettségünkön, mint amikor csütörtök esténként voltunk adásban. Szóval ott voltunk egy nagyon hûséges nézõközönséggel és egy kis arányú nézettségeséssel minden évben. De most, a nyolcadik évadban sikerült megtartanunk ugyanazokat a számokat, mint a hetedikben, most is 4.3 millió ember nézi a mûsort hetente Amerikában.
    - Szóval ez az egész most nagyon furcsa, és próbálom minden percét kiélvezni - mondja Jim. - Az emberek jönnek be sorra és mondják, hogy "Még hetet alszunk, és vége". Igazából Alyssa ma úgy jött be, hogy "Már csak három nap", mert neki már csak három napja van a forgatásból. Szóval már mindenkiben ez megfogalmazódott, hogy most ez már tényleg a vége. Ez nehéz dolog, mert annyi éven át azon aggódtunk, hogy A.) kapjunk még egy évadot a csatornától és hogy B.) vajon még mennyi évünk van hátra? Ez utóbbit én nem, de többen is gondolták, mert többen azok közül, akik az egész idõ alatt itt voltak, egy ideje már kész voltak a továbblépésre, és ez érthetõ. De még azoknak az embereknek is nehéz, mert most a legvégén tényleg nincs visszaút. Néhány nap múlva felébrednek és nem lesz munkájuk, nem lesz hova menniük és nem látják majd azokat az arcokat akiket nyolc évig láttak. Azt hiszem, hogy akkor is, ha kész vagy továbblépni, ehhez akkor is hozzá kell szokni. Szóval ez most ülepszik le mindenkiben, és mindenki egy kicsit szentimentális az egésszel kapcsolatban. Most jön ki az a szeretet, amit az emberek a sorozattal kapcsolatban éreznek.

   Az operatõri stáb egy tagja belép a képbe, és türelmesen megvárja, amíg James befejezi a mondatát, aztán együtt visszamennek a díszletbe, hogy megbeszéljék a következõ felvételt. Addig mi nézzük meg, mit csinálnak a többiek a Bûbájos díszletek környékén. Rose megint Braddel beszélget míg Holly és Alyssa egy nagy, kényelmes fotelben üldögélnek. Idõnként megjelenik egy-egy stábtag, hogy autogramot kérjen négyüktõl a finálé forgatókönyvére. Természetesen mindannyian szívesen adnak. A stúdió egy jelenleg elsötétített részében van Phoebe lakásának díszlete székekkel, párnákkal és más tárgyakkal. Egy újabb stúdiórészben többen készítik elõ az asztalokat egy közös hamburgeres-sültkrumplis ebédhez, amit Alyssa rendelt a stáb kedvenc helyi éttermébõl, az In and Out Burgerbõl. Megint máshol láthatók a sikátor-díszlet maradványai, amiben már korábban befejezték az utolsó felvételeket is, ezért már elkezdték szétszedni.
    Mindeközben a 14-es díszletben Marnette Patterson épp lefotóztatja magát a sorozat hírhedt szereplõjével, Szigszalag-labdával, ami egy masszív labda a forgatáson használt szigetelõszalagokból összeállítva. Szigszalag-labda minden nap ott ül a forgatáson, ugyanis a stúdió egy piros taligájában lakik. Az évek során a Bûbájos boszorkákkal kapcsolatba került összes ember fotózkodott már a labdával, aki több partin is feltûnt már és egyszer még el is rabolták. A taligájában fotóalbuma található, benne az összes képpel róla és barátairól. Most épp a stáb és a színészek aláírásait tartalmazó színes szalagok borítják Szigszalag-labdát, és a terv az, hogy jótékonysági árverésre bocsátják majd. [Szigszalag-labda történetérõl a Charmed magazin egy másik számában már szó esett, errõl hamarosan a Portálon is olvashatsz! - a ford.]
    Miután befejezte az egyeztetést az operatõri stábbal, Conway visszatér a rendezõ székébe és elmondja, mire számíthatunk még ma a forgatáson és a fináléban.
    - Az epizód legvégén látni fogjuk, mi történik a következõ 50 évben a Halliwell-családban. A nosztalgiázó idõs Leoval és Piperrel fejezzük be a történetet, és így meglátjuk, hogy vannak a lányok, hány gyerekük lett, ki mit csinált. Összefoglaljuk, hogy mi történik a szereplõink jövõjében. Lehet majd egyszer a jövõben csinálni egy "x évvel késõbb"-összejövetelt csinálni, de a finálé tényleg választ ad egy csomó kérdésre arról, hogy mi történik a szereplõkkel a további életükben. A kihívás ebben a részben az, hogy van olyan jelenet, amiben 13 ember szerepel. Mindegyik jelenet tele van szereplõvel mert visszahoztunk egy csomó kedvenc karaktert, Pattyt, Victort, Nagyit, Wyattet és Christ, szóval van egy millió emberünk ezekben a jelenetekben. Ezt gyakorlati értelemben nehéz megvalósítani, hogy mindegyikük a megfelelõ helyen álljon, mindenkirõl legyen kép, és mindenkiben maradjon elég energia akkor is, ha sok órán át ugyanazon az egy jeleneten kell dolgozni.
    - Aztán az is van, hogy a 21-es rész végén felrobban a Halliwell-ház, úgyhogy az elsõ négy nap felveszünk mindent, ami a házban játszódik, aztán tönkreteszik a díszletet - teszi hozzá Conway. - Szétszedik a díszletet, szétvagdossák, ott hagyják az oszlopot meg a tûzhely egy részét meg a lépcsõ egy részét meg a fal egy részét. Úgy fog kinézni mint egy lebombázott épület. Aztán körbekerítik az egészet kék anyaggal és Stephen Lebed meg számítógéppel odagenerálja majd a külsõ utcaképet. Hozzáteszünk füstöt és ami látszani fog az a rumli és a ház maradványai, mert ugye a 21-es rész végén többen is halottak. Paige halott, Phoebe halott, csak Piper éli túl, és hogy megoldja ezt, hogy visszaszerezze a nõvéreit, a 22-es részben visszamegy az idõben hogy visszacsinálja azt a harcot aminek az lett a vége hogy mindenki meghal. Szóval az, hogy ledöntjük a házat és behabarjuk az egészet blue boxba és létrehozzuk ezt az egész rombolást, ez izgalmas nekünk.

   Sok órával késõbb már a néhány lépéssel odébb lévõ télikertbe költözött a forgatócsoport. Conway, Alyssa, Holly, Rose, Brian, Victor Webster, Jennifer Rhodes, James Read, Finola Hughes, Drew Fuller, Wes Ramsey és Denise Dowse most már a 33-as jelenetet forgatják, ami a rész utolsó, ötödik felvonását nyitja. Már majdnem minden visszatért a régi kerékvágásba: A történelem megjavult, a Triád megsemmisült, Phoebe és Paige pedig újra élnek. Az egyetlen szívszaggató probléma: nincs Leo!
    - Vissza akarom kapni a férjemet! - mondja Piper, és akkor egyszer csak megjelennek a már ismerõs fények, és ott terem a Végzet angyala és Leo.
    - Tessék, most meg vagy elégedve? - veti oda nõvérének Phoebe.
    - Nem vagyok benne biztos - mondja Piper, és az angyalhoz fordul. - Ugye nem viszed el megint?
    - Nem - nyugtatja meg Pipert a Végzet angyala. - Eleve így kellett végzõdnie ennek a csatának. Vége van, gratulálok. - Ezzel visszaváltozik fehér fénnyé és felemelkedik, Piper és Leo pedig egymásra mosolyog.
    Természetesen ekkor mindenki tapsol és ölelkezik, ahogy a kamera már nem forog tovább. Erre a pillanatra várt számos Bûbájos-rajongó a világ minden táján, beleértve többeket is a 14-es díszletbõl: Piper és Leo végre boldogan élhetnek. Holly mosolyog, ahogy õ, Brian és Finola Hughes megölelik Jennifer Rhodes-t.
    - Nagyiszendvics! - jelenti ki Holly.
    Ez ugyanakkor csak az elsõ felvétele volt a jelenet elejének, és mindenki további órákat tölt még el a teljes jelenet felvételével.

   Mindezalatt Brad Kern figyel egy csepp keserûséggel átitatott, de elégedett mosollyal az arcán. Úgy néz ki, mint egy büszke apuka, aki elküldi a gyerekét az egyetemre.
    - Ez zseniális - mondja, és lenyûgözi, amit ma lát. - Az ember sohasem tudhatja, hogy mire számíthat. Sokat aggódtam azon, hogy milyenre írom a sorozatfinálét. Még sosem írtam sorozatfinálét, úgyhogy nem voltam biztos abban, hogy mit fogok csinálni. Szóval nagyon jó azt látni, ahogy elmondják az általam írott mondatokat - ilyen nem gyakran történik - és látni, ahogy õk ezeket a mondatokat élõvé és mûködõvé teszik. Eddig nagyon tetszik. Azt hiszem, nagyon jó rész lesz. Õszinte leszek: azt hittem, hogy meg fogok õrülni, amikor írtam az utolsó forgatókönyvet, mert annyi szereplõvel próbáltam zsonglõrködni, és annyi színészt próbáltam bezsúfolni a részbe, hogy nagyobbat markoltam, mint amekkorát meg tudtam fogni. Az volt a célom, hogy a múltból hozunk vissza szereplõket meg a jövõbõl hozunk vissza szereplõket és ezek mind együttmûködnek a jelenbeli szereplõkkel, és ez tényleg egy jó nagy marok. De ez volt a célom, hogy 13, 14, 15 ember legyen a színen.
    - Magában a történetírásban nem volt nehéz lefektetni az ötletet - folytatja Brad -, a konkrét forgatókönyvírással azonban már jóval több gond volt. Kihívás volt az összes szereplõt folyamatosan aktívan és élõen ott tartani abban az egy jelenetben, úgy, hogy ne legyen szereplõ aki egy-két oldalon át kiesik. Ez nagyon nehéz volt, de izgalmas is, mert ilyet még sosem csináltunk a Charmedban és ez olyasvalami amit mindenképpen meg akartam csinálni az utolsó részben.
    - Jól esik az a tény - fejezi be Brad - hogy a legeslegvégén is olyat csinálunk, amit még sohasem csináltunk.

<<vissza