Ez volt a legnagyobb kihívások egyike, amivel íróként szembe kellett néznem. Még azokhoz képest is, amikkel a Bûbájos boszorkákban egyébként szembenéztem. A hetedik évad majdnem-végébõl kiásni magunkat eleve nagy feladat volt, aztán fentrõl is beszóltak a fõnökök, hogy valami teljesen mást akarnak, mint amit már elkezdtünk forgatni. Eredetileg azt terveztem, hogy úgy hagyunk pihenõidõt Alyssának, Hollynak és Rose-nak, hogy mindegyik részben más színésznõkké változtak volna, amikor elhagyják a házat, aztán vissza, amikor hazaérnek. Amikor a WB úgy döntött, hogy inkább többet legyenek a lányok a képernyõn, azt a kényszermegoldást kellett alkalmazni, hogy a lányok a szeretteiken (és a nézõkön) kívül máshogy néztek ki. Szerintem jól sült el, de arra kényszerített minket, hogy egy eleve nehezen indult évadot rengeteg újraírással kezdjünk.

   Ennek a résznek nagyon konkrét célja volt, amit beteljesített még úgy is, hogy maga a rész egyébként nem volt a toppon. A cél az volt, hogy egyesítsük az új boszit, Billie-t, a bûbájosokkal, és rákényszerítsük Phoebe-t, Pipert és Paige-et, hogy vele dolgozzanak. A testvérek azt akarták, hogy Billie helyettük végezze el a mágikus munka dandárját, hogy õk normális életet élhessenek továbbra is. Azzal, hogy egy démon kifejezetten a bûbájosok befogásának állt neki, és végül Billie-t kapta el, lehetõvé vált számunkra - és a bûbájosok számára is - hogy rájöjjenek, Billie is potenciális ártatlanvédõ.

   Mivel ebben az évadban sok pénzt elvettek a produkciótól, már az elején kellett egy olyan részt csinálnunk, ami - remélhetõleg - anélkül spórol pénzt, hogy az a minõség rovására menne. Ez a rész démon nélküli rész volt, ami jellegénél fogva spórol a speciális effekteken. Azt is akartuk, hogy a lányok normális életért való küzdelmében történjen valami, amitõl elgondolkodnak, végig lehet-e egyáltalán vinni az elképzelésüket. Ezen az úton haladva megmentettek egy ártatlant (ezt a részét a mûsornak már régóta vissza akartuk hozni), Billie segítségével. Billie-t ez még közelebb hozta a Bûbájosokhoz. Dex és Phoebe kapcsolatában pedig azt az utasítást kaptuk, hogy hatrészenként hozzunk be egy 'reklámozható jófiút'. Hat részben elég nehéz volt értékelhetõ szerelmi viszonyt felépíteni, de Alyssa azt hiszem mindent beleadott.

   Az elsõ négybõl ez a rész mutatta meg leginkább, hogy mennyire sokat változott a korábbi évadokhoz képest a sorozat. Mágia és akció helyett inkább több vígjáték-elem és beltéri jelenet. Tudtuk, hogy ez lesz az a rész, ami után visszahozzuk a lányokat az életbe, fontos volt megmutatni, hogy az alteregóik nem mûködnek. Legfõképpen Piper alteregója, aki anyaként arra kényszerült rá, hogy saját gyerekei unokatestvérének tettesse magát. Hogy ezt a konfliktust elõhozzuk, olyan démont írtunk a részbe, aki megpróbálja kihasználni a helyzetet és Wyatt anyahiányát úgy, hogy átcsábítja a kisfiút a démoni világba. Phoebe közben igencsak belezúgott Dexbe, ez pedig aggasztotta Paige-et, aki tudta, hogy Dex nem tudja, Phoebe ki valójában. Összességében ez egy jó rész volt, amiben Billie és Leo elõször dolgoztak együtt és fedezték fel, hogy a Varázsiskola felett átvették a hatalmat a démonok. Ami persze azért történt mert nem volt pénzünk új díszleteket építeni, és a Varázsiskola érdekesebb helyszín, mint az alvilági barlang.

   Ahhoz, hogy rákényszerítsük a lányokat, hogy visszajöjjenek az életbe, és hogy feladják a normális élet iránti vágyukat, két dolgot akartunk csinálni. Az egyik az volt, hogy visszahozzuk az elõzõ évad végérõl a nemzetbiztonságiak általi lebukás veszélyét. A másik dolog pedig az volt, hogy morális dilemmát teremtsünk a lányoknak. Ez utóbbi arra is jó volt, hogy konfliktust teremtsünk Billie és a lányok között, Billie ugyanis nem tudta elhinni, hogy a híres Bûbájosok hagynának ártatlanokat meghalni úgy, hogy nem tesznek semmit ennek megakadályozásáért. Ezzel Billie emlékeztette a testvéreket, hogy kik voltak valójában, ami a nemzetbiztonsági szállal együttmûködve visszahozta a Bûbájosokat az életbe és felszabadított minket is abban az értelemben, hogy most már anélkül írhattunk részeket, hogy foglalkoznunk kellett volna a már teherré vált alteregókkal.

   Úgy éreztük, hogy már az évad egyharmadánál vagyunk, ezért itt az ideje elõtérbe hozni Billie karakterét és megnézni, mire képes. Úgy éreztem, hogy a közönségnek is meg kell ismernie ezt a szereplõt, legfõképpen azt a fájdalmat, ami hajtja, vagyis a testvére elrablását. Mivel már akkor jól tudtuk, hogy Billie testvére nagy szerepet kap a sorozat végén, ez tûnt a leglogikusabb következõ lépésnek. Ezen kívül azzal is el akartunk játszani, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik a mai szenzációhajhász világban tettetik magukat halottnak, és jelennek meg újra. A Halliwell-ház és a lányok titka körül ólálkodó újságírók és Billie drámája együttesen az egyik legjobb részt hozta az évadban. És a rész rendezése is nagyon jó volt.

   Tudtam, hogy nagyon el kell kezdenünk spórolni az évad elején, ha nagy durranással akarjuk zárni a sorozatot. Dex ekkorra már kiesett a fizetésével együtt, én pedig tudtam azzal húzni az idõt a csatorna vezetõségénél, hogy azt mondtam nekik, nem találtam még meg a megfelelõ színészt a helyére. Úgyhogy meg tudtam menteni az ügyeletes szépfiúra tartogatott pénzt és eltenni késõbbre. Az volt a mottónk, hogy mindenáron megcsináljuk, amit elterveztünk. Kreatív szempontból Billie karakterét építgettük tovább, és próbáltunk neki szerelmi szálat találni. Sajnos a színész akit mellé tettünk, nem mûködött vele túl jól. A másik oldalon viszont remek volt visszahozni Samet, Paige apját. Azt reméltem, hogy ebben az évadban a lehetõ legtöbb "családtagot" vissza tudjuk hozni, emellett Piperrel és Leoval is jót szórakoztunk a részben.

   Mivel Alyssa, Rose és Holly nem engedték, hogy már megint valami furcsa ruhakollekciót igénylõ lénnyé változtassuk õket, azt gondoltuk, hogy inkább Billie-t varázsoljuk el. Azt hiszem, Kaley ezt nagyon jól csinálta. Ez a történet újabb oldalát mutatta be, és ez is volt a célunk. Az is tetszett ebben a részben, hogy a tanulság az volt, hogy a férfiaknak és a nõknek együtt kell mûködniük és a két nem kiegészíti egymást. Mivel ez egy olyan mûsor, ami a nõi emancipációról is szó, akartam egy olyan részt, ami bemutatja, mi történik, ha ez az erõ túl messzire megy. Az is tetszett, ahogy ez az egész Leo és Piper házaséletén is lecsapódott, fõleg amikor Billie láthatatlanná tette. Azt akartuk, hogy oldják meg a párkapcsolati problémáikat és legyenek teljesen boldogok, mielõtt Leo-t a tizedik részben elvisszük. Végül pedig, Henry karakterének bemutatása jobban sikerült, mint azt vártam, teljesen jól ellenpontozta Paige varázslatos és huncut stílusát. Mindig jó, ha olyan, erõs férfikaraktert tudunk behozni, aki nem gyengíti a lányokat, és ez a rész témájához is illett. Az is nagyon jó volt, hogy megszereztük Liz Phairt annak az egyetlen élõ együttesnek, aki az évadban szerepel.

   Azt hiszem nem voltam még olyan ideges egy forgatókönyv megvalósíthatóságával kapcsolatban, mint ezzel. Mivel a színésznõinkre nem tehettünk maszkokat, izmos színésznõket kellett felvennünk a lányok szörnyalakjának eljátszására. Ez még hülyén is nézhetett volna ki, de szerencsére jó volt az aránya a felvett színésznõknek, a maszkoknak, és a szörnyalakok kevés számú megszólalásának, úgyhogy olyan jó lett a rész, mint amilyenre nem is számítottam. Kicsit bizarr lett, de még nem bugyuta, és a bizarr még belefér a Bûbájos boszorkákba. Fõleg akkor, ha ugyanabban a részben komoly dráma ellensúlyozza, ami esetünkben Billie halála volt. Ez az esemény ráébresztette a nõvéreket, hogy mennyire fontos nekik ez a lány. Ez pedig fontos amiatt, amirõl tudtuk, hogy megtörténik közöttük az évad végén. Emellett azt is akartam, hogy a nemzetbiztonság leszálljon a Bûbájosokról, és ez a rész pontosan ezt volt hivatott megoldani.

   Azóta rettegtem ettõl a résztõl, hogy megkaptam az utasítást, ki kell írni Briant a mûsorból. Nem voltam képes megölni egy ennyire szeretett karaktert, tudva, hogy ezzel véget vetek Leo-nak és Pipernek. A csodálatos szerelmi történetük a sorozat egyik központi eleme, és nem voltam hajlandó ezt egyszerûen feladni. Ez igen nagy probléma elé állított: hogyan írjam ki úgy Briant hogy nem öljük meg, de nyitvahagyjuk a lehetõséget, hogy visszatérjen úgy, hogy semmi garanciát nem kaptunk, hogy visszajöhet, vagy hogy egyáltalán lesz-e pénzünk kifizetni, hogy visszajöjjön? Ez volt a legnagyobb lutri életemben, hogy lefagyasztottuk és a sorozatfinálé csatájához kötöttük a megmenekülését, aztán reménykedni, hogy valahogy vissza tudjuk majd hozni. Maga az epizód erõsre sikerült, erõs dilemmákkal, ezért is állítottuk szembe Billie nõvér-keresését Piper Leo-megmentési vágyával. És mivel a Bûbájos boszorkákban mindig kell lennie valami mókának, kitaláltuk, hogy a világ összes férfiját Leová változtatjuk. Remek rész lett, de a legszomorúbb is, amit valaha csináltam. Attól kezdve vért izzadtam és reménykedtem, hogy vissza tudjuk hozni Leo-t...

   Ez volt a másnapos rész, ahogy elneveztem, mert ebben a részben ébredtünk arra a józan valóságra, hogy Leo már nincs, valószínûleg örökre. Ezen felül a tizenegyedik rész mindig legendásan nehéz, mert általában ez az elsõ epizód, ami lemegy egy hat vagy hét hetes karácsonyi szünet után. Mivel az elõtte levõ rész általában egy kis évadfinálé, a következõ epizódnak abból az energiából kell táplálkoznia, ugyanakkor le kell lassítania a cselekmény gördülését, mivel még a fél évad hátravan. Nem akartam, hogy arra jöjjünk vissza, hogy Piper gyászol, mert ezt már sokszor eljátszotta Leoval a sorozat folyamán. Emellett mindig próbálok friss feladatokat adni a színészeknek, hogy továbbra is érdekelje õket a szerep. Úgyhogy Piper tartózkodott csatába vonulni attól való félelmében, hogy árván maradnak a gyerekei. Azzal, hogy szembenézett a félelmével, rájött, hogy aktívan kell harcolnia Leo visszaszerzéséért, ez pedig a következõ részeken át tartó küldetésre indította. Ez a rész leginkább arról szólt, hogy Billie konfrontálódik a szüleivel és sok éves hallgatásukkal. Bár Kaleynek voltak szép, drámai mozzanatai, a rész végül túlságosan is róla szólt, és nem eléggé Piperrõl.