Oké, bevallom. Ekkorra már majdnem nyolc éve csináltam nõkrõl sorozatot és már nagyon kikívánkozott belõlem egy pasis rész. Bankrablás, túszejtés, lõfegyver, helikopter - muszáj volt mindezt kiadnom magamból. Emellett akartam egy kis levegõt adni a fõleg belsõ helyszíneknek, és a Paramount kültéri stúdiójában leszálló helikopter épp ilyen volt. Nem hiszem hogy ezt bárki megcsinálta volna korábban. Ugyan nem teljesen volt valósidejû ez a rész, elég közel állt hozzá. Ez lehetõvé tette hogy az epizód saját történetére fókuszáljunk inkább, mint a nagy cselekményszálakra. A túszdráma ahhoz kellett, hogy Henryt és Paige-et közelebb hozzuk egymáshoz. Ivan Sergei, aki a "reklámozható szépfiú" szerepét töltötte be ezekben a részekben, remekül bevált, ezért kötöttünk vele kilencrészes szerzõdést. Végül ahhoz, hogy haladjon elõre a Leo-szál is, meg akartam nézni, hogy milyen hatással van a távolléte a kicsi Wyattre. Így kiegyenlítettük a túszdrámát egy érzelmi vonallal - Wyatt fájdalmával és bûntudatával - és azzal a mókával, hogy életre keltek a játékai.

   Ezt a részt úgy terveztük, hogy hét nap alatt felvesszük a szokásos nyolc helyett azért, hogy még több pénzt tehessünk a Vissza Leo-t Perselybe. Ez azt jelentette, hogy csak a meglevõ helyszíneinken forgathattunk, vissza kellett fogni a speciális effekteket, és a lehetõ legkevesebb epizódszereplõt felvenni. És pont ezért lett az a történet, hogy a démonok elrabolják a lányokat és beállnak a helyükre. Ráadásul azal hogy bezártuk a testvéreket a babaházba (ami persze ugyanúgy a normál házdíszlet volt), érdekes részt csináltunk anélkül, hogy túl sokat kellett volna rá költenünk. Az a tény, hogy Alyssa, Holly és Rose annyi jelenetben volt együtt - amit az elfoglaltságaik miatt általában nem sikerült elérnünk - megmutatta, hogy a lányok együtt bármilyen részt elvisznek a hátukon, ha van rá sok pénz, ha nincs. Ezzel pedig a korábbi évadokra emlékeztetett a rész. Szintén ebben a részben láttuk, hogy Billie eléggé ismerte az igazi testvéreket ahhoz, hogy megmentse õket a démonoktól. Emiatt pedig még mélyebb lett a kapcsolatuk, ami létfontosságú volt ahhoz, hogy elõkészítsük az árulását.

   Itt jött el az ideje, hogy felerõsítsük Leo és Christy keresését, fõleg azért, mert elkezdõdött a kiemelt februári "sweeps", az egyik olyan idõszak, amikor a nagy nézettségmérési felmérés készül Amerikában. Ezzel a résszel kezdtünk el emellett felkészülni az évad második mini-cliffhangerjére, mert tudtuk, hogy a következõ hét után újabb hat hétig nem kerülünk adásba. Vagyis ebben a részben látta meg Billie 15 év után elõször az elrabolt nõvérét, és ebben a részben kapta meg Piper a reményt, hogy Leo-t visszaszerezheti. A forgatás napjaiban vittem el Brian Krause-t vacsorázni és kaptam megerõsítést tõle, hogy visszajön a fináléra, ha ráér. Bizakodva tettem félre továbbra is az aprópénzt, és imádkoztam hogy Brian ne kapjon egészestés filmet addig, mert akkor nem tudnánk visszahozni. Szerettem a rész által közvetített üzeneteket, illetve a kínai zodiákust meg a keleti filozófiát, ami új területként jelent meg a sorozatban. Ennyi év után már nagyon nehéz új területeket behozni egy sorozatba, úgyhogy erre rátalálni nagyon örömteli volt. A rész vége is nagyon jó volt, mert Billie végre megtalálta Christyt, a közönség viszont nem láthatta meg, hogy hogy néz ki. Végül Phoebe költözése nem került sok pénzünkbe, a karakterének viszont szüksége volt rá, a sorozat szempontjából is (végülis hány évig élhetnek felnõtt testvérek egy fedél alatt?) és amiatt is, hogy aztán megtalálhassa a végsõ, igazi szerelmét.

   Az új csatorna-fõnökök nagyon határozottak voltak, amikor a szereposztásról volt szó - tudták, kit akarnak és nem voltak hajlandóak változtatni a döntésükön. Nem azt mondom, hogy Marnette Patterson rossz ötlet volt, mert gyönyörû lány és kedves színész, ugyanakkor nem gondoltam hogy úgy néz ki, mint aki el tudna játszani egy démonok által felnevelt karaktert. Egyébként Marnette és a következõ részben bejövõ Victor Webster fizetései összesen tették ki a "reklámozandó szépfiú" költségvetését, amit a TheWB akart, hogy elköltsünk. Már nem volt sok hátra azelõtt, hogy a TheWB befejezze a pályafutását és beinduljon az új csatorna, de akkorra már túl késõ volt, hogy megváltoztassuk a sorozat irányát arról, hogy Billie-vel és Christy-vel foglalkozunk. Mindezen felül Marnette szerintem remek munkát végzett a félelemben élõ kimentett áldozatként, még úgy is, hogy az öltöztetõk és sminkesek nem segítettek túlságosan azzal, hogy túl szépre csinálták meg a kinézetét. Az epizód legfontosabb célját azonban sikeresen megvalósította, vagyis elhitette a nézõkkel, hogy õ egy szimpatikus karakter. Piper eközben hasonló gondokkal küzdött, mint amikkel a háborús ütközetben eltûnt katonák párjai küzdenek, vagyis azon kellett gondolkodnia, hogy meddig kell várnia Leo-ra. Ehhez a dilemmához behoztuk neki egy korábbi szerelmét. Henry és Paige eljegyzése is megvolt, hogy a következõ részt - a sweeps periódus végét - az esküvõjükkel is reklámozhassuk amellett, hogy visszahozzuk a Bûbájosok egy régi ellenfelét, a Triádot.

   A mini-cliffhanger felvezetésünk második része. A sorozatkészítés egyik kihívása az, ahogyan elõkészíted az ehhez hasonló fontos részeket. Ebben a részben az volt a kihívás, hogy hogyan gyorsítsuk meg Paige és Henry házasságkötését, mivel a csatorna ezzel akart reklámozni, és Ivannak is ez volt az utolsó szerzõdésben lefoglalt része. Emellett a Bûbájosok elleni gonosz tervbõl is többet be akartunk mutatni, fõleg azt, hogy Christy nem az az áldozat, akinek mutatta magát, hanem a Triáddal áll egy oldalon, és ebbõl következõen a Bûbájosok legnagyobb ellenfele. Úgyhogy ebbõl lett az, hogy a rész végére kiderült, visszatért a Triád, hogy megölje a Bûbájosokat abban a csatában, amirõl a lányok azt remélték, hogy siker esetén visszahozhatják Leo-t. Mivel Paige-nek egy esetlegesen halálos csatával kell szembenéznie, sikeresen fel tudtuk gyorsítani a jegyességét azzal, hogy elmondta Henrynek, hogyha túléli, akkor azonnal meg akar házasodni. Úgy alakultak a dolgok, hogy Ivan nagyon beteg volt az esküvõ-jelenet forgatásakor és Rose érthetõ módon nem akarta megcsókolni, úgyhogy a rendezõ mindenféle kameraállásból vette fel a jelenetet, hogy úgy tûnjön, mintha tényleg megcsókolta volna.

   Ugyanúgy, mint a tizenegyes rész, ez is azt a terhet cipelte a vállán, hogy ez volt a sok hetes szünet utáni elsõ rész, ami még rosszabb volt amiatt, hogy a csatorna egyáltalán nem reklámozta, így nem is nagyon tudta senki, hogy visszatértünk. Ha már a csatornánál tartunk, már a sarkon volt a megszûnés, ami nagyon furcsa helyzetbe tett minket. Azért kaptunk nyolcadik évadot, mret a csatorna elnöke remélte, hogy Billie karakterébõl esetleg készíthetünk új sorozatot a következõ évadra. Ezért az egész évad úgy volt tervezve, hogy az utolsó hat részben Billie és Christy még többet is szerepel mint Phoebe, Piper és Paige. Amikor azonban elértünk ide, a csatorna elnök már rég máshol járt, nekünk viszont már nem maradt lehetõségünk arra, hogy megváltoztassuk az egész nagy ívet és visszakanyarodjunk az eredeti testvérekhez. Ez különösen igaz volt erre a részre, ahol Billie és Christy szüleit csak azért hoztuk vissza, hogy a Triád felhasználhassa a halálukat ahhoz, hogy Billie-t eltávolodjon a Bûbájosoktól és Christy mellé álljon. Ez nagyrészt mûködött és megindult Billie és Christy és a Bûbájosok szétválása, ami elõkészítette az évad és a sorozat végét. Emellett mivel az elõzõ részben hoztuk be Coopot, gyorsan fel kellett neki hoznunk Phoebe összes korábbi szerelmét, ami igazából csak egy ravasz megoldása volt annak, hogy még egyszer utoljára visszahozhassuk Cole-t a sorozatba. Végül Paige-et azért küldtük el nászútra, mert nem volt pénzünk Ivant visszahozni erre a részre, mert még mindig gyûjtöttünk Leora és a nagyszabású befejezésre. De Paige házasságát viszont életben akartuk tartani ebben a részben, úgyhogy inkább mindkettejüket elküldtük.

   Ez a rész volt hivatott súlyos konfliktust kelteni a Halliwell-nõvérek és a Jenkins-nõvérek között, hogy teljes legyen a szétválás. Azzal, hogy Piper azt hitte, hogy a Billie szüleit megölõ életben maradt démon megtalálásával közelebb kerülhet Leo visszaszerzéséhez, drámai ellentétbe került Billie-vel, akit viszont a tiszta bosszúvágy hajtott. Mint ahogy minden, szerializált történetívben elhelyezkedõ sorozatrésznek van lényege, ennek a résznek ez volt. Ahhoz, hogy összehozhassuk a végére Coopot és Phoebe-t, szükség volt arra, hogy Coop a Phoebe-nek való pártalálás közben rájöjjön, hogy szereti õt, és ezt ebben a részben kellett megcsinálnunk, mert nem volt sok rész hátra. Végül annak ellenére, hogy drága megoldás volt és levett az év végi megtakarításokból, vissza kellett hoznom Ivant, mert most már õ is a Bûbájos család tagja volt.

   Az összes részcímünk közül ez tetszett a legjobban. (Angol eredeti cím: The Jung and the Restless) Nagyon bonyolult történetet kellett létrehozni, de azt hiszem nagyon jól sikerült. Azzal a valós dilemmával akartunk foglalkozni, ami a Triád tervét olyan ördögien zseniálissá teszi, vagyis hogy a Bûbájosok képesek lennének-e valaha megölni Billie-t és Christyt, emberi lényeket. Egy dolog démonokat elpusztítani, de teljesen másik dolog embert ölni. Ez Billie számára is dilemma, ezért találta Christy ki azt, hogy látogassák meg a nõvérek tudatalattiját, hogy Billie megláthassa a saját belsõ igazságaikat. Ez egyben segített is a nõvéreknek rájönni olyan dolgokra, amiket egyébként nem tudtak volna, beleértve azt is, hogy Phoebe szerelmes Coopba. Arra is esélyt adott a tudatalatti utazás, hogy bevezessük az idõs Leo-t mint B-tervet: ha Briant nem tudom visszaszerezni a fináléra, az utolsó történetet úgy alakítottam volna ki, hogy az az ötven évvel késõbbi Leora és Piperre fókuszáljon. Ezalatt az idõ alatt összeadogattam az évi megtakarításunkat és úgy gondoltam, hogy elég lesz a pénz arra, hogy visszahozzuk a végén Briant - és maradjon még a ház felrobbantására is, de errõl késõbb. Elkezdtem tárgyalni Brian ügynökével és reméltem, hogy rá tudom beszélni arra, hogy engedje, hogy Brian-t egy kisebb összegért a 21-es rész végén is használhassuk. Ennek a résznek a forgatásának végére megvolt Brian, és hónapok óta elõször jól aludtam.

   A résztõl függetlenül erre az idõszakra már kidolgoztam a terveket az utolsó két részre és azzal töltöttem a legtöbb idõmet, hogy tárgyaltam azért, hogy visszahozzuk Victort, Pattyt, Nagyit, Christ és Wyattet a jövõbõl, Henryt és a Végzet Angyalát, és ez sok idõmbe került. Nem is nagyon tudtam elkezdeni konkrétan felvázolni az utolsó két részt, amíg nem tudtam, hogy melyik szereplõ fog szerepelni, úgyhogy elég idegölõ idõszak volt. Szerencsére ennek a résznek a tervezése során összeálltak a dolgok, és ennek nagyon örültem.
Ez az epizód igazából idõhúzás volt. Tudtuk, hogy nem kezdõdhet el a nagy csata a következõ részig, de már az elõzõ rész végén kész voltak rá a testvérek, hogy megöljék egymást. Ettõl ez a rész nagy kihívás lett. Visszahoztunk több varázslényt (akiket a rajongók vagy szerettek vagy utáltak), illetve viszahoztunk néhány mágikus elemet a régi epizódokból, annak a törekvésemnek a részeként, hogy adjunk egy kis nosztalgikus ízt a sorozat végének.

   Az utolsó elõtti történetet írtam úgy meg, hogy a sorozat erõteljes befejezését adja, azt a fajtát, ami bármelyik más évadban a cliffhanger évadzárórész lett volna. Évek óta tudtam már, hogy fel akarom robbantani a Halliwell-házat - amely meggyõzõdésem szerint ugyanúgy a sorozat egyik fõszereplõje - és az év során megtakarított pénz egy részét csak azért tettem félre, hogy ezt megcsinálhassam. Nem volt olcsó, de annyi látványos dolgot csináltunk az elmúlt nyolc évben, hogy a leglátványosabb dologgal fejezzük be. Holly, Alyssa és Rose ugyanakkor nem szerették a forgatókönyvet, úgyhogy elég sok dolgot kellett az utolsó pillanatban újraírnom. Anélkül, hogy nagyon belemennék, nem nagyon akartak személyes cselekményszálakkal foglalkozni, sokkal inkább akciót akartak. Az évek során az egyik dolgom mindig az volt, hogy amennyire lehet, eleget tegyek az igényeiknek, mivel végsõ soron az õ arcuk van a képernyõn. És bár ez esetben voltak jó ötleteik (például az, hogy Piper fizikailag megüsse Billie-t), úgy éreztem, hogy kivették a rész lényegét. A Bûbájos boszorkák az idõ- és pénzhiány miatt már rég nem tud olyan jó akciójeleneteket csinálni, mint régen, és ezért hiba volt ennyire ezekre hagyatkozni ebben a részben. A rész nagyon is rövid, mert annyi dolgot szedtünk ki belõle. Végül aztán mégis az az az erõteljes rész lett, amit reméltem, és elõkészítette a sorozat utolsó részét, amirõl már évek óta gondolkodtam.

   Eredetileg a rész címe "A Farewell to Charmed" volt [kb. Viszlát, Charmed" - a ford.] de megváltoztattam mert a "Forever Charmed" ["Mindörökké Bûbájosok"] jobban tükrözte azt a gondolatot, amit szerettem volna elérni. Az egyik gyakori kritika, amit a rajongóktól az évek során kaptam, az volt, hogy sosem mutatjuk Shannen Doherty vagy Julian McMahon fotóit, és biztos vagyok benne, hogy kapni fogok a kritikából azért, hogy ebben a részben sincs benne. Amit a rajongók ilyenkor nem értenek, az az, hogy az Amerikai Filmszínészek Céhe szabályzata szerint ha egy olyan színész képét helyezek el egy epizódban, aki nem is szerepel a részben, ettõl függetlenül kötelezõ kifizetnem a színésznek a teljes bért, amit egy részét kapna, ugyanúgy, mintha tényleg szerepelt volna. Ez azt jelenti, hogy Shannen fotójának használatáért cserébe annyi pénzt kellett volna neki fizetnem, hogy nem hozhattam volna vissza Leo-t, Pattyt vagy Victort. Szerettem volna kitenni a fotóját a falra a végén, mivel három évig fontos része volt a mûsornak. De döntenem kellett, és nem volt kérdéses számomra, hogy a többieket kell visszahoznom. Akárhogy is, ha az elõzõ rész volt az erõ, akkor ez a rész kellett, hogy legyen a szív. Mindig azzal akartam befejezni a sorozatot, hogy a varázslat, az örökség és a harc is folytatódik - mondjuk mivel Holly nem akarta felvenni az idõs sminket és maszkot, újra szerzõdtetnem kellett az idõs Pipert és az idõs Leo-t. Azt is akartam, hogy a közönség lássa, hogy a lányok a nyolc évi áldozatért megkapják a jutalmukat, ez a másik ok, amiért bele akartam tekinteni a jövõjükbe. Pozitív végkicsengéssel akartam befejezni, hogy a rajongók jó érzéssel gondoljanak vissza a Bûbájos boszorkákra, remélhetõleg még sokkal azután is, hogy lement az utolsó rész. Végül, mivel mindig testvérekrõl és családról szólt a sorozat, azt akartam, hogy múlt, jelen és jövõ generációi úgy találkozzanak és lépjenek egymással kapcsolatban, ahogy azelõtt még sosem tehették. Természetesen a rajongók hozzák majd meg a végsõ ítéletet, de én nagyon büszke vagyok erre a részre és remélem, hogy a rajongók úgy érzik majd, hogy a sorozat tényleg mindörökké bûbájos.