Brad Kern majdnem beszállt néhány sorozatba, amik megkapták a 2007 õszi berendelést, köztük volt a CBS-en futó vámpíros sorozatot, a Moonlight is.
    - Közel kerültem ahhoz, hogy annak legyek a producere, de végül egy csomó ok miatt nem mûködött. Nem baj, különben, mert ahogy mondtam, nem is igazán akartam most elkerülni a családomtól. Mellesleg szeretném, hogy lehetõségem legyen megcsináltatni a saját pilotjaimat. Amellett, amit most írok, a Platinum Studios-zal is együtt dolgozok, tévésorozattá fejlesztem az egyik képregényüket, úgyhogy ne menjetek sehova.
    Akkor errõl most ennyit, és következzenek a rajongók kérdései.

    "Volt olyan történet, amirõl azt gondolja, bárcsak ne csinálták volna meg?"
    - A Pokoli menyegzõ. Rettenetes volt. Van néhány dolog, ami nagyon megragadt bennem, de ez aztán végképp a lehetõ legrosszabb volt. Idézték is, amikor azt mondtam, hogy teljesen meglepõdtünk, hogy a Halálos szerelem mennyire jól sikerült, és hány gombot nyomott meg, hogy így mondjam, na akkor azt gondoltuk, hogy igen, ez ez a sorozat, végre megtaláltuk, amit szerettünk volna. Na ennek az ellentéte volt a Pokoli menyegzõ. Amikor megláttuk, azt mondtuk: "Na ez nagyon gáz. Minden szinten hiányzik belõle valami. Szégyenletes az egész." Amikor elõször megnéztük a vágott anyagot, kilenc vagy tíz percet kiszedtünk belõle, olyan rossz volt, úgyhogy hét-nyolc perc hiányzott. Vissza kellett mennünk és újravenni egy csomó cuccot, hogy kitöltsük, hogy közel legyen ahhoz, amire a csatornának szüksége volt. De ettõl sem lett jobb, csak nem volt akkora szívás, mint elõtte. Bárcsak ne csináltuk volna meg se a történetet, se azt az egész részt!

    "Szeretne a jövõben egy Bûbájos boszorkákhoz hasonló, boszorkányos sorozatot csinálni?"
    - Imádom a természetfelettit és szerettem a természetfelettinek és a mindennapi életnek azt az egyensúlyát, amit a Charmedban megvalósítottunk. A sorozat fókuszában a nõvérek, a család, az emberi kapcsolatok, a szeretet, szerelem és veszteség volt. Ezek valódi dolgok. Ezekhez mindannyian kötõdni tudunk, és ezeket használtuk a természetfelettit metaforaként. A projectben, amin most dolgozom, szintén vannak természetfeletti elemek. Van-e tényleg valami ott kint, ez a központi kérdése annak, amin most dolgozom. Mindent feltérképeztünk már, és ez nem hagy teret a képzeletnek, csak abban, amit nem látunk. Azt hiszem, hogy történetmondási szempontból az, hogy engedhesd az embereknek elképzelni azt, amirõl beszélsz, ahhoz a természetfeletti az utolsó hely, mert ezt még nem térképeztük fel, nem is lehet.     Ott virágzik a képzelet és itt tudsz a közönséggel együtt játszani.

    "Miért nem forgattak soha San Franciscoban?"
    - Pénz. Egyszerûen errõl van szó. Egy sorozat költségvetése azon múlik, hogy hány napot forgatsz a stúdióban és hány napot nem a stúdióban forgatsz. A mi sorozatunknál - hogy adjak valami támpontot, hogy hogy fejlõdött vagy inkább hogy fejlõdött vissza - úgy kezdtük, hogy öt nap volt a stúdiófelvétel, három nap a kültéri felvétel. Ez utóbbihoz össze kell szedni a kellékes teherautókat, a kaja-teherautókat, a sztárok lakókocsijait. Ez elég nagy dolog. Rengeteg pénz megy el a szállításra, és aztán még engedélyeket is kell szerezni, benépesíteni az utcát statisztákkal, akiket szintén el kell szállásolni, etetni, szállítani kell õket.
    És ez is csak akkor van így, ha a stúdiótól harminc kilométerre forgatsz. Ha ezen kívül utazol, akkor kimész abból amit a szakszervezetek zónának hívnak, ez esetben pedig túlórát kell fizetni. Szóval el lehet képzelni, mennyire hihetetlenül drága lett volna az, hogy mindenkit elrepítsünk San Franciscoba. Ja, és annyival több idõ lett volna az utazás oda meg vissza, hogy teljesen felborította volna az idõbeosztásunkat. Ezért amikor San Francisco volt a sorozatban, az konzervfelvétel meg nyomtatott háttér volt, néha egy-egy felvétellel a Paramount stúdió hátáról, amit úgy öltöztettük fel, hogy úgy nézzen     ki, mint az öböl.
    Hogy visszatérjek arra, amirõl az elõbb beszéltem az "öt nap bent, három nap kint" beosztással kapcsolatban, a sorozat végére odáig jutottunk, hogy nyolc nap bent, nulla nap kint, mert mindig annyira visszavágtak a költségvetésbõl. Ez volt az utolsó lehetõségünk, hogy spóroljunk. Ez mind arra volt jó, hogy a karaktereinkre koncentráljunk.

    "Követi, hogy mit csinálnak mostanában azok, akik valaha a Charmedon dolgoztak?"
    - Nagyon érdekel, hogy ki mit csinál, annyira, hogy néha még segítek is nekik állást szerezni. Nem lehet úgy nyolc évig együtt dolgozni emberekkel, hogy ne törõdjön vele az ember, hogy mi történik velük. Jim Conway producer például mostanában segít megtanulni golfozni, bár nagyon rosszul megy, gyakran beszélek Jon Paréval és Peter Chomskyval, meg az írók közül is sokakkal. Egyébként büszke vagyok, mert a Bûbájos boszorkák íróit a szakma legjobb íróiként tartják számon: ketten vezetik a Grace klinikát, egyikük A szökés producere, egy másik az Esküdt ellenségeké. A többiek közül dolgoznak a Szellemekkel suttogón, a Címlapsztorin és a Loston, csak hogy néhányukat említsem. Mindannyiukra büszke vagyok.

   <<vissza