Kérdezd Bradet! - Charmed Magazin #20

    Brad Kern folyton konfliktusban érzi magát. Ez alatt azt érti, hogy az egyetlen dolog, ami nehezebb egy tévésorozat mûködtetésénél, az az elindítása, és mindkettõ számos órányi idõt jelent, amit az ember nem a családjával tölt.
    - Imádom a munkát, imádom a környezetet, imádom az embereket, de az egész egy taposómalom. Amíg csinálom, nem lehetek a családommal és a barátaimmal, és ezt nem szeretem. De ez az, amit csinálok, ez az, amihez értek.

    A legutóbb, amikor a Charmed magazin utolérte Brad Kernt, elmondta, hogy egy forgatókönyvet ír egy romantikus vígjátékhoz, természetfeletti csavarral. Ez a forgatókönyv most készen is van és már neve is van: Chasing Ghosts [kb. Szellemûzõk - a ford.].
    - Egy huncut fickóról szól, akinek izgalmas a munkája, baleseteket rekonstruál. Sok esete gyanús, de van egy, amit soha nem tudott megoldani, az a baleset, amiben meghalt a menyasszonya. Minden tudományos lehetõséget kizárt már, csak a természetfeletti marad. Ezért az a mûsor címe, ami. Van egy nõszereplõ is, õ teljesen hitetlen, és belép ennek a fickónak az életébe, és kialakul közöttük egy ilyen élcelõdõ viszony, mint amit a Moonlightingba terveztem korábban. Nagyon örülök ennek a könyvnek, de most ezen a héten küldtem ki a filmes piacra, úgyhogy nem tudom még, hogy megcsinálja-e valaki, vagy sem. Szurkolok.
    Akkor errõl egyelõre ennyit, jöjjenek a rajongók levelei.

    "Azelõtt, hogy tudták, hogy meg kell ölni Prue-t, gondolkodtak egy negyedik testvéren, vagy a szükség szülte az ötletet?"
    - Kizárólag azért csináltuk, mert szükség volt rá.

    "A korábbi Charmed magazinokból úgy tûnik, szívesebben dolgozik teljesen saját sorozatán, mint egy olyan sorozaton, amire utólag kérték fel, minthogy megszületett. Igaz-e ez, és ha igen, miért van így?"
    - Kizárólag azért érzem jobban magam egy saját sorozatban, mert az az én elképzelésem, és nem másé, amit megöröklök. Kreatív szempontból egyszerûbb minden hétre csinálni egy részt egy ilyen sorozatból, mert az eredeti inspiráció is az én kreatív központomból jön, nem kell keresnem. Praktikus szemponból pedig egyszerûbb lenne gyártani, mert nem kellene senkivel veszekednem arról, hogy mi igen a mûsor és mi nem. Persze nem arról van szó, hogy minden ötlettel kapcsolatban zárkózott vagyok, hiszen közös munkáról van szó, de ha én vagyok az, aki kitalálta, akkor én szabtam meg a kreatív kereteket. Egyszerûbb úgy. A Bûbájos boszorkák jó példa arra, hogy milyen nehéz, amikor nem te vagy az alkotó, hanem már a kialakulás után vettek fel, hogy kitaláld, mirõl is szóljon a sorozat. Elõször is hatalmas tanulási folyamat volt, hogy meg kellett próbálnom mindent megtanulni, beleértve minden kutatást, meg a politikai és kreatív tárgyalásokat, amiket Connie Burge akkor már egy éve csinált, amikor én odakerültem. És ezt aközben kellett, hogy már indítottuk el a sorozatot. Aztán az is zavart okozott, hogy annyi executive producer dolgozott a sorozaton, és nem volt egyértelmû, hogy miben ki hozza meg a végleges döntéseket. Ez gyakran káoszhoz vezet, és ez az egyik oka annak, hogy miért bukik el a startvonalnál annyi jó sorozat. Egyszerûen túl sok a szakács a konyhában.

    "Ha találkozna egy démonnal és az egyik Halliwell-nõvérre kellene támaszkodnia, ki lenne az?"
    - Biztosan Prue lenne, mert õ aztán bárkit seggbe tudott rúgni. Vele senki sem akart packázni.

    "Ha a világon bárhol forgathatták volna a Bûbájos boszorkákat, hova vitte volna el a sorozatot?"
    - San Franciscoba. Imádtam volna, ha tényleg elmehetünk oda ahelyett, hogy csak úgy csinálunk, mint ahogy tettük is nyolc évig.

    "Mi volt a legnagyobb baki, amit valaha elkövettek a sorozatban?"
    - A legeslegnagyobb baking egy olyan részben volt - és már pontosan nem emlékszem, melyikben, - amit már teljesen befejeztünk. Csütörtök este, egy brutális munkahét után hazaértem, hogy leüljek, betegyem a DVD-t, és élvezzem egy kicsit. Hát azonnal szó szerint kiugrottam a székbõl amikor megláttam hogy Nagyi ugyanabba a jelenetbe kétszer teleportált be! El se tudtam hinni, hogy annyi vágás, zenélés, fényezés és keverés után egyikünk se vette észre. Talán éjfélkor hívtam fel Peter Chomskyt, és sikerült elérnem, hogy leállíttassa a mûsor fájljának Kanadába sugárzását, amit mindig a vasárnapi rész elõtti pénteken csináltuk meg. Valahogy sikerült megcsinálni épp mielõtt adásba került volna. Nagyon fontos dolgot tanultam aznap - sose lazíts!

    "Egyszer azt nyilatkozta, hogy szeretné hazavinni az Árnyak könyvét, ha vége a sorozatnak. Most hol van? Mikor nézett meg benne utoljára valamit?"
    - Még mindig megvan. Nagy becsben tartom, az eredeti állványán áll az ottoni irodámban. Hetente többször is kinyitom valamelyik oldalon és újraélem valamelyik részt a 178-ból.

    "Még mindig adnak ki Bûbájos-könyveket [Amerikában]. Ha úgy ébredne fel, hogy van a fejében egy Charmedos történet, nyitott lenne egy regény megírására?"
    - Nem vagyok regényíró. Úgy írok, hogy elképzelem a jelenetet, ahogy szeretném látni a képernyõn, színészi játékkal, vágással, zenével együtt, aztán amilyen gyorsan csak tudom, ezt papírra vetem. Inkább vagyok olyan, mint egy építész, a dolgaimat nem olvasásra, hanem nézésre készítem.

   <<vissza

©2003-2009 Magyar Charmed Portál - www.charmed.hu
Minden jog fenntartva!