Brad Kern folyton konfliktusban érzi
magát. Ez alatt azt érti, hogy az egyetlen dolog, ami nehezebb
egy tévésorozat mûködtetésénél,
az az elindítása, és mindkettõ számos
órányi idõt jelent, amit az ember nem a családjával
tölt.
- Imádom a munkát, imádom a környezetet,
imádom az embereket, de az egész egy taposómalom.
Amíg csinálom, nem lehetek a családommal és
a barátaimmal, és ezt nem szeretem. De ez az, amit csinálok,
ez az, amihez értek.
A legutóbb, amikor a Charmed
magazin utolérte Brad Kernt, elmondta, hogy egy forgatókönyvet
ír egy romantikus vígjátékhoz, természetfeletti
csavarral. Ez a forgatókönyv most készen is van és
már neve is van: Chasing Ghosts [kb. Szellemûzõk
- a ford.].
- Egy huncut fickóról szól, akinek
izgalmas a munkája, baleseteket rekonstruál. Sok esete gyanús,
de van egy, amit soha nem tudott megoldani, az a baleset, amiben meghalt
a menyasszonya. Minden tudományos lehetõséget kizárt
már, csak a természetfeletti marad. Ezért az a mûsor
címe, ami. Van egy nõszereplõ is, õ teljesen
hitetlen, és belép ennek a fickónak az életébe,
és kialakul közöttük egy ilyen élcelõdõ
viszony, mint amit a Moonlightingba terveztem korábban. Nagyon
örülök ennek a könyvnek, de most ezen a héten
küldtem ki a filmes piacra, úgyhogy nem tudom még,
hogy megcsinálja-e valaki, vagy sem. Szurkolok.
Akkor errõl egyelõre ennyit, jöjjenek
a rajongók levelei.
"Azelõtt, hogy tudták, hogy meg
kell ölni Prue-t, gondolkodtak egy negyedik testvéren, vagy
a szükség szülte az ötletet?"
- Kizárólag azért csináltuk,
mert szükség volt rá.
"A korábbi Charmed magazinokból
úgy tûnik, szívesebben dolgozik teljesen saját
sorozatán, mint egy olyan sorozaton, amire utólag kérték
fel, minthogy megszületett. Igaz-e ez, és ha igen, miért
van így?"
- Kizárólag azért érzem
jobban magam egy saját sorozatban, mert az az én elképzelésem,
és nem másé, amit megöröklök. Kreatív
szempontból egyszerûbb minden hétre csinálni
egy részt egy ilyen sorozatból, mert az eredeti inspiráció
is az én kreatív központomból jön, nem
kell keresnem. Praktikus szemponból pedig egyszerûbb lenne
gyártani, mert nem kellene senkivel veszekednem arról, hogy
mi igen a mûsor és mi nem. Persze nem arról van szó,
hogy minden ötlettel kapcsolatban zárkózott vagyok,
hiszen közös munkáról van szó, de ha én
vagyok az, aki kitalálta, akkor én szabtam meg a kreatív
kereteket. Egyszerûbb úgy. A Bûbájos boszorkák
jó példa arra, hogy milyen nehéz, amikor nem te vagy
az alkotó, hanem már a kialakulás után vettek
fel, hogy kitaláld, mirõl is szóljon a sorozat. Elõször
is hatalmas tanulási folyamat volt, hogy meg kellett próbálnom
mindent megtanulni, beleértve minden kutatást, meg a politikai
és kreatív tárgyalásokat, amiket Connie Burge
akkor már egy éve csinált, amikor én odakerültem.
És ezt aközben kellett, hogy már indítottuk
el a sorozatot. Aztán az is zavart okozott, hogy annyi executive
producer dolgozott a sorozaton, és nem volt egyértelmû,
hogy miben ki hozza meg a végleges döntéseket. Ez gyakran
káoszhoz vezet, és ez az egyik oka annak, hogy miért
bukik el a startvonalnál annyi jó sorozat. Egyszerûen
túl sok a szakács a konyhában.
"Ha találkozna egy démonnal és
az egyik Halliwell-nõvérre kellene támaszkodnia,
ki lenne az?"
- Biztosan Prue lenne, mert õ aztán bárkit
seggbe tudott rúgni. Vele senki sem akart packázni.
"Ha a világon bárhol forgathatták
volna a Bûbájos boszorkákat, hova vitte volna el a
sorozatot?"
- San Franciscoba. Imádtam volna, ha tényleg
elmehetünk oda ahelyett, hogy csak úgy csinálunk, mint
ahogy tettük is nyolc évig.
"Mi volt a legnagyobb baki, amit valaha elkövettek
a sorozatban?"
- A legeslegnagyobb baking egy olyan részben
volt - és már pontosan nem emlékszem, melyikben,
- amit már teljesen befejeztünk. Csütörtök
este, egy brutális munkahét után hazaértem,
hogy leüljek, betegyem a DVD-t, és élvezzem egy kicsit.
Hát azonnal szó szerint kiugrottam a székbõl
amikor megláttam hogy Nagyi ugyanabba a jelenetbe kétszer
teleportált be! El se tudtam hinni, hogy annyi vágás,
zenélés, fényezés és keverés
után egyikünk se vette észre. Talán éjfélkor
hívtam fel Peter Chomskyt, és sikerült elérnem,
hogy leállíttassa a mûsor fájljának
Kanadába sugárzását, amit mindig a vasárnapi
rész elõtti pénteken csináltuk meg. Valahogy
sikerült megcsinálni épp mielõtt adásba
került volna. Nagyon fontos dolgot tanultam aznap - sose lazíts!
"Egyszer azt nyilatkozta, hogy szeretné
hazavinni az Árnyak könyvét, ha vége a sorozatnak.
Most hol van? Mikor nézett meg benne utoljára valamit?"
- Még mindig megvan. Nagy becsben tartom, az
eredeti állványán áll az ottoni irodámban.
Hetente többször is kinyitom valamelyik oldalon és újraélem
valamelyik részt a 178-ból.
"Még mindig adnak ki Bûbájos-könyveket
[Amerikában]. Ha úgy ébredne fel, hogy van a fejében
egy Charmedos történet, nyitott lenne egy regény megírására?"
- Nem vagyok regényíró. Úgy
írok, hogy elképzelem a jelenetet, ahogy szeretném
látni a képernyõn, színészi játékkal,
vágással, zenével együtt, aztán amilyen
gyorsan csak tudom, ezt papírra vetem. Inkább vagyok olyan,
mint egy építész, a dolgaimat nem olvasásra,
hanem nézésre készítem.
<<vissza
|