Az a mondat, hogy "Volt egyszer, hol nem volt, volt három kislány", különös jelentõséggel bír Eilish Zebrasky jelmeztervezõ számára. Ez volt ugyanis a Charlie angyalai nyitómondata, azé a sorozaté, amiben Eilish elõször dolgozott együtt Aaron Spellinggel, hogy aztán tévésorozatok egész dinasztiájában mûködjenek együtt. De ez a mondat aztán egyik utolsó és egyik kedvenc szériájára, a Bûbájos boszorkákra is igaz lett.
   - Úgy kerültem kapcsolatba a Charmeddal, hogy Jon Paré, aki korábban a Beverly Hills 90210-t csinálta, megkapta a "Szerelemhajó: a következõ hullám" címû sorozatot. Aztán áttették a Bûbájos boszorkákhoz, és akkor azt mondta nekem, hogy "Be foglak juttatni ebbe a sorozatba", ugyanis nagyon jól dolgoztunk együtt. Alig hogy feleszméltem, hivatalosan is felkért a Bûbájos boszorkákra, én pedig elámultam. Az elsõ évadban valaki más csinálta a ruhákat, én pedig a másodiktól kerültem a stábba.
   Eilish, aki korábban már számos sorozatban dolgozott, azzal kezdte a munkát, hogy saját stílust alakított ki Pipernek, Phoebe-nek és Prue-nak.
   - Muszáj volt váltani. Rengeteg elsõ évados részt néztem meg és semmi különbség nem volt a lányok között. Mindhárman farmerokat, melegítõket, pólókat meg kapucnis pulóvereket hordtak. Nem volt egyéniségük. Volt három testvérünk és egyiknek sem lett volna szabad ugyanúgy öltözni. Úgyhogy Phoebe kinézetét találtam ki elõször, õ volt akkor a fiatal, lázadó figura, ezért csípõs, kicsit vadabb ruhatárat alakítottam ki neki. Piper az édes érzékeny nõvérke volt, kifinomult és sikkes. Aztán persze ott volt Shannen, akivel imádtam dolgozni, és az sem ártott, hogy mindketten írek vagyunk. Shannen is elég stílusos, úgyhogy jó párosítás volt. Sokat vásároltam neki, õ meg imádta, amit csináltam. Próbáltam szélesíteni az öltözködése határait, õ pedig hagyta hogy új dolgokat próbáljunk ki.
   Amikor Paige Matthews karaktere is csatlakozott a csapathoz, Eilishnek át kellett gondolnia a tervét.
   - Amikor Shannen után megérkezett Rose, nem egészen tudtuk, hogy mibe tegyük. Rose a nadrágokat preferálta, de közben meg nagyon jó lábai voltak. Paige igazából a merész, szexis, ruhákat kedvelte, közben meg sikkes is volt, szóval valahol a határvonalon mozgott, azt meg nehéz jól csinálni. A merész a legjobb szó rá.
   Ahogy a divat változik, úgy fejlõdött a nõvérek ruhatára is.
   - Ahogy haladtunk elõre, úgy próbáltuk beelõzni az új trendeket és színeket. De egy adott színésznõ bizonyos dolgokban érzi jól magát, úgyhogy muszáj engedni. Amit imádtam a sorozatban, az az volt, amikor valamivé átváltoztak a lányok. Jókat mulattam, amikor a díva, szuperhõs, valkûr, meg istennõkosztümöket csináltuk.
   A fõhõsnõkön való munka mellett Eilish mindig szívesen üdvözölte azt a ritmusváltást, amikor a fiúkat kellett öltöztetnie, fõként ha Julian McMahonról és Drew Fullerrõl volt szó.
   - Mindig úgy kezdtem, hogy jöjjenek a fiúk, gyorsan lerendezem õket, aztán intézem a végén a lányokat. Pite volt a fiúkat felöltöztetni. Julian, hát mit mondhatok? Rajta minden jól áll. Lenyûgözõen néz ki, bármit elhord. Drew-val is sokat szórakoztam. Fiatal tinédzser volt szinte, és van is egy Drew-korú fiam, úgyhogy nagyon élveztem, mert a fiamnak is mindig rengeteg ruhát vettem. Emellett nagyon jó volt Drew stílusérzéke, ez mindig könnyebbé teszi a dolgokat. Akár négyezer vagy negyven dolláros ruhában vannak, még kitalálnak és magukra dobnak valamit és az aztán tökéletesen áll rajtuk. Drew is ilyen volt és Julian is. Nézhet ki baromi jól egy színész vagy színésznõ és lehet hihetetlen jó testalkata, de ha nem tudják hogyan hordani a ruhát akkor kész, elvesztél. Amikor felvesznek egy jelmezt, õnekik kell jól érezniük magukat benne, mert nekik kell eladni azt, ami rajtuk van.
   Akár tündérmese-szereplõkké, akár bármi mássá változtak a Halliwell-testvérek, Eilish mindig utánanézett a történet hátterének vagy keresett külsõ kreatív inspirációt, mielõtt leült volna varrni.
   - Hatalmas könyvtár állt rendelkezésemre, el sem tudjátok képzelni, mennyi könyvet használtunk minden egyes Charmed-részhez. Emlékszem, még Harry Potter-könyveket is vettem és azokat is áttanulmányoztam a varázslókra és varázslényekre tekintettel. Minden részben más jelmezekre volt szükség, úgyhogy mindennek utánanéztem, a koncept-megbeszéléseken pedig mindig elmagyarázták a producerek és a rendezõk, hogy mit akarnak csinálni. Rájöttek, hogy ismerem annyira a lányokat, hogy engedhetik kitalálni, hogy ki hordja ezt vagy azt. Egyszer-egyszer egy hétre elõre megkapták a lányok a forgatókönyvet, néha voltak saját ötleteik. Shannen például többször megkérdezte, "Ilyen karakter szeretnék lenni, ezt meg tudjuk csinálni?"

Tudtad?

- Eilish-t két Emmyre is jelölték a Gyilkos sorokban látható munkájáért.

   A következõ lépés a forgatókönyvben olvasottak vizualizálása volt, még a tervezés elõtt.
   - Minden hetedik napon ki kellett találnom a következõ adag jelmezt, és megosztanom az ötleteket a vendég- és fõszereplõkkel. Higgyétek el nekem, egyszer sem használtunk újra egy ruhadarabot sem. Mindig elõttünk voltak a storyboardok, úgyhogy tudtuk, merre haladunk. Ilyenekre kellett gondolnom, hogy oké, ebben a jelmezben harcolniuk kell tudni - ilyenkor ez alapján kellett kitalálnom az egészet, és logikussá tenni. A Spelling cég nagy része szól arról, hogy mindenki biztonságban legyen, és hogy biztosítsuk, hogy senki se sérüljön meg. Persze voltak kaszkadõrök, de ezeket a dolgokat a ruhákban is ki kellett találni.
   A Szuperhõs boszorkák címû részben egy fiú rajzai változtatták Pipert, Phoebe-t és Paige-et szuperhõsökké, minden olyan extrával, mint például a latexruha.
- Az mókás rész volt. Tudtam, hogy Holly inkább ezüstös karakter, nem szerette az erõs rózsaszíneket. Alyssa ugyanakkor mindig nyitott volt a ruhákkal kapcsolatban, a színben is mindenbe belement. Aztán a maszkokat egyenként, személyre szabottan készítettük el. Ugyanaz a fickó csinálta a maszkokat, mint aki a Batman és Robin címû filmhez. Aztán volt mindenféle bõrcucc a nyakukon, a csizmájukon meg a csuklópántjukon. Ahhoz a részhez sok ötletet képregényekbõl merítettem.
   Az évek során a három testvért változtatták sellõvé, dzsinné, fúriává és nimfává, de Eilish ugyanúgy szerette az idõutazós vagy az alternatív világos részeket, mint a Bûbájos film noirt, ahol Paige és Brody ügynök egy harmincas évekbeli detektívtörténetbe csöppentek.
   - Egyrészt csodaszép ruhát készítettem Rose-nak, másrészt imádtam az egész gengszter-kinézetet. Persze az összes statisztának is mindig meg kellett csinálni a ruhákat. Imádtam, amikor a huszas évek báljába mentek vissza, meg azt, amikor Shannent a gonosz Ms. Hellfire-ré változtattuk. Emlékszem, dögös bõrcuccokba öltöztettem. Sokkal nagyobb móka valami más szerepbe öltöztetni õket, mert akkor el lehet térni a mindennapi kinézetüktõl, el lehet engedni magunkat.
   Bár Eilish a hetedik évad után már nem dolgozott a sorozatban, azt vallja, a Bûbájos boszorkák kedves emlékei és a sok tapasztalat karrierjének egyik legjobb élményévé tette.
   - Azért imádtam a Charmedot, mert sosem lehetett tudni, mi következik, és sosem voltak unalmasak a ruhák. Lehetett jelmezekkel szórakozni, ott voltak a démonok és istenek a túlvilágról... Kreatív környezet volt, és designerálom egy ilyen mûsoron dolgozni.