Szomorúak vagytok, hogy vége?
Rose: Nagyon fura volt elolvasni az utolsó forgatókönyvet és meglátni az utolsó oldal alján hogy "Vége a sorozatnak"
Alyssa: Nagyon fura dolog, és akárhányszor beszélnem kellett róla, nem tudtam megfogalmazni. Az élet a változásról szól, a holnap új nap, az egyik ajtó becsukódik, a másik kinyílik, és a többi klisés mondat, amit nem véletlenül hall az ember állandóan.

Kérdéses volt, hogy egyáltalán visszajöttök-e az idén, ugye?
Rose: Nagyon úgy tûnt tavaly, hogy az lesz az utolsó évad, úgyhogy ez most olyan mint egy dupla búcsú. Mint amikor az ember lelép a partiról, elköszön, aztán rájön hogy "Basszus, ott hagytam a retikülöm."
Holly: Tavaly inkább letagadtam magamban, hogy vége. Kábé úgy voltam, hogy "Visszajövünk, mittudomén." Idén tudtuk, hogy ez nem történik meg, mert lejárt a szerzõdésünk.
Rose: Ami baromi idegesítõ, mert a The CW, vagy mi a fene a neve most a csatornának...
Holly: Cartoon Network.
Rose: Cartoon...
Holly: Cartoon Wookie.
Rose: Szóval most megcsinálják ezt a naagy bejelentést, hogy hát, mi bizony be vagyunk szüntetve. Na most, hogyan szüntetsz be valamit ami nem is létezik? Mindhárom szerzõdés lejárt, gyakorlatilag nincs is mûsor. Akkor minek bejelenteni, hogy beszüntették? Elég béna dolog így megbecsteleníteni valamit, ami olyan sokat hozott nekik.
Holly: Tényleg, ez olyan, hogy "A Will & Grace elérkezett a befejezéshez", meg hogy "A Hetedik Mennyország története véget ért", és akkor "A boszik meg ki vannak rúgva!"
Rose: Olyan, mint ha még egyszer jól belerúgtak volna a halottba.
Holly: A TheWB sose bánt velünk tisztességesen, úgyhogy nem vártunk elköszönõ jókívánságokat, virágokat meg üdvözlõlapot.

Milyen értelemben nem bántak jól veletek?
Holly: Hát, elõször is nem reklámoztak minket. Amikor elindult a sorozat, 1998-ban, megvoltak a kedvenc sorozataik. Volt egy olyan irányelvük, hogy csak azokat a sorozataikat hirdették igazán, amikrõl úgy gondolták, hogy a befutóik lesznek. Minket sosem gondoltak annak. Amikor a sajtó a The WB-rõl beszél, akkor Buffyt emlegetik, meg a Felicityt meg a Szívek szállodáját, aztán azt a sorozatot, ami mind a háromnál hosszabb ideig futott, azt sosem említik meg.
Rose: Nincs szuper statisztikai adatom az alátámaszásra de az a megérzésem hogy a nõi fõszereplõs sorozatokat gyorsabban kidobják.
Holly: Naná, annyi velük a baj. (Nevetés) "De én akarom azt a fürdõruhát basszus!"

Mi lesz a sorozat hagyatéka számotokra?
Rose: Az, hogy túléltem. Az, hogy mindegyik évben egyre kevesebbszer kaptam el az influenzát. Az elsõ évben ötször, a következõben csak négyszer...
Holly: Szerintem megérdemeljük, hogy büszkék legyünk magunkra, mert összetartottuk az egészet anélkül, hogy túlságosan segítettek volna. Nagyon egyszerû lett volna ezt is azok közé a sorozatok közé tenni, amire odafigyel a kritika, többek között az alapján, ahogyan a sorozaton kívül viselkedtünk, vagy ahogy egymással viselkedtünk. Bejöttünk, megcsináltuk a dolgunkat a lehetõ leggyorsabb módon, aztán hazamentünk. Megpróbáltuk nem kihúzni egymás haját meg nem szerezni halálos ellenségeket, és ezt sikeresen csináltuk. A film- és tévéiparban van ez a nevetséges elgondolás, hogy nehéz nõkkel dolgozni, ez egyáltalán nem igaz.

Van kedvenc részetek vagy cselekményszálatok?
Holly (Rosenak): Te imádod a koboldos részeidet!
Rose: Rögtönöztem egy olyan mondatot egyszer, hogy "Mi a fene történt az életemben hogy ennyi kobolddal kell foglalkoznom?" Nekem a kedvenc részem valószínûleg a Charmed Noir. Azt szeretem a legjobban, mert elképesztõ kocsikat szereztünk. Minden összejött abban a részben. Nagyon jó volt a forgatókönyv, a világítás remek volt. A rész rendezõje csinált már gengszteres filmet, úgyhogy megmozgatta a kapcsolatait és megszerezte ezeket a nagyon jellegzetes gengszterarcokat. A limuzin meg ifjabb Joe Kennedy eredeti limuzinja volt. (Hollynak) A Te kedvenc részed az asztalon táncolós, ugye?
Holly: Neeeem! Az volt a legmegalázóbb. Részegnek kellett lennem és Shannen koreografálta a táncomat. Szinte ott se voltam. A kedvenc részem sokkal inkább a Camelotos rész. Nem tudom miért, talán mert kardozhattam.
Alyssa: Szerintem én az elsõ évad óta nem láttam egy teljes részt sem. Amikor az ember 11 éves kora óta képernyõn van, egy idõ után már nem olyan izgalmas. Inkább nézem a Huffot vagy a Doktor House-ot. Nem kell megnéznem a részeket, mert olyan mintha megéltem volna õket. Amit viszont elmondhatok az az, hogy a sellõs részt nagyon jó volt csinálni. Imádom azokat a részeket amikor valami õrült szerkóban vagyok, az mindig alkalmat ad a stábnak arra hogy cukkoljanak, ami mindig mindenkinek szórakoztató. Ugyanakkor nehéz is volt az a rész, mert félek a résztõl, és a sellõmelltartómat sebészragasztóval tették fel, úgyhogy utána két hónapig sebek voltak a helyén.

Legalább tudtad, hogy nem fognak leesni.
Alyssa: Ja, ez igaz. Örülök, hogy ragasztóval voltak fenn. De az, hogy félek a víztõl és hogy úgy kellett benn lennem az óceánban hogy összeköti a jelmezem a lábaimat, az elég félelmetes volt.

Hogy tudtak rábeszélni?
Alyssa: Elkövettem azt a hibát, hogy forgatás elõtt egy héttel olvastam el a forgatókönyvet. Aztán már hiába mondtam hogy "Rossz tesót szúrtatok ki! Meg vagytok õrülve! Én Brooklynból jöttem, nálunk még medencék sincsenek, csak mittudomén, tûzcsap!" Az nagyon bizarr volt.

Mondjatok valamit a fináléról.
Holly: Nem akarok lelõni mindent elõre, mondjuk annyit mondok, hogy gyakorlatilag minden családtag és vendégszínész aki megfordult nálunk, az visszajön. Ez azért valami.

Shannen?
Holly: Na igen. (Mosolyog.) Az egy másik mûsor. (Nevet.)

Julian McMahon?
Rose: Õ már visszajött a százötvenedikre.
Holly: Azt mondta hogy visszajön a kétszázadikra (nevet) ha lesz olyan. Mivel nem lesz, nem valószínû hogy viszontlátjuk. De az szép, hogy legalább mindannyian jól érezték magukat.

Pihentek, ha vége a sorozatnak?
Rose: Én most épp dolgozom.
Holly: Kötelességemnek érzem a kisfiam felé, hogy teljes munkaidõs anya legyek.
Alyssa: Kábé 35 film forgatókönyve vár otthon a lakásomban, és még egyiket sem olvastam el. Még csak meg sem tudom próbálni, hogy azokra gondoljak, amíg itt mindent le nem zártunk.

Van kedvenc erõtök, vagy vágytok valamilyen varázserõre?
Rose: Ezt szuperciki bevallani, de most állandóan repülõgépen ülök, és olyankor nagyon, nagyon sok idõt töltök azzal, hogy fantáziálok arról az erõrõl és arról a rengeteg dologról amit csinálhatnék és a helyekrõl ahova utazhatnék. Ez nagyon béna dolog, annyi idõt töteni fantáziálással.
Holly: Én állandóan azzal nyaggattam Bradet, hogy legyen végre egy démon nélküli rész, és azt hiszem - bár még nem fejeztem be az utolsó részt - de azt hiszem, hogy végre ezt megkaphattam. A boszorkányság az jó háttérnek, de nekem a mûsor az mindig a nõvérekrõl szól, meg a kapcsolataikról, meg arról, hogy hogyan haladnak az életben.

Szerintetek lesznek Charmedos fesztiválok?
Alyssa Úgy hallom, lesz egy pár Angliában.

Elmennétek egyre?
Rose: Öö, ja, talán. Sosem mondom, hogy soha. Talán ha Hawaiin van vagy valami. Új-Zélandon vagy valami egzotikus helyen. Ja.

©2006 - Magyar Charmed Portál. Fordította: Dobay Ádám

<<vissza