A Bűbájos boszorkák elsõ
démonja, Javna nem mitológiai alak. Javna mágikus
tevékenysége és elpusztítási módja
azonban több különbözõ mitológiából
és néphitbõl lett összegyúrva.
A visszafiatalodás képességének
megszerzése, az öregedés visszafordítása
visszatérõ eleme a különbözõ népi
történeteknek. El kell választanunk azonban azoktól
a történetektõl, amelyek fõszereplõi
nem a fizikai megfiatalodást, hanem konkrétan az örök
élet titkát keresik - ilyen például a
sumer király, Gilgames története a Gilgames-eposzban.
A megfiatalodást keresõknek ismerjük kedvesebb,
és kevésbé kedves történeteit. A
kedvesebbek közé tartozik az úgynevezett "fiatalság
forrásának" megtalálása, melyet a
Bûbájos boszorkák is feldolgozott a hetedik évad
negyedik részében (A fekete kalóz átka).
A kevésbé kedves történetek
közé tartozik például a magyar Báthory
Erzsébet grófnõ legendája, aki 1585 és
1610 között rengeteg (több száz, más
források szerint több ezer) embert kínzott és
gyilkolt meg - a legenda szerint a grófnõ azért
gyilkolt elõszeretettel fiatal lányokat, mert a vérüktõl
kívánt megfiatalodni. Többek között ezért
a legendáért is származtatják Báthory
Erzsébettõl a késõbbi vámpír-irodalmat
(annak ellenére, hogy a Báthory életét
kutató amerikai Raymond McNally kutatásai szerint Báthory
egyszerûen élvezte a gyilkolást, és a saját
fiatalságáért való küzdelmet mint
motivációt késõbb illesztették
rá, hogy a nõk cselekedeteire aggatott népszerû
okkal, a hiúsággal magyarázzák a grófnõ
tetteit).
Ismerjük tehát a megfiatalodásnak jó szándékú
és gonosz szándékú megnyilvánulásait,
melybõl Javna ez utóbbit képviseli. Fiatalságának
visszaszerzéséhez, hasonlóan a Báthory-legendához,
fiatal lányokat használ, de konkrét módszere
már egy másik hiedelembõl származik. |
Az általánosságban
"gonosz szem"-nek nevezett néphiedelem a Közel-keleten,
Dél-Ázsiában és Európa mediterrán
térségében fordult elõ a leggyakrabban.
Ezekrõl a területekrõl terjedt aztán át
például az észak-európai kelta területekre,
késõbb pedig a különbözõ nemzetiségû
bevándorlókon keresztül Amerikába. Az
elõzõektõl teljesen függetlenül megtalálható
például a fülöp-szigeteki hiedelemvilágban
is.
A gonosz szem-hiedelem lényege, hogy a
tehetõs, szerencsés, szép, vagy egyéb
jó tulajdonságokkal rendelkezõ emberek irigységet
váltanak ki másokból, és ez az irigység
okoz balszerencsét. Egy más változat szerint
- ezt látjuk a Bûbájos boszorkák e részében,
illetve az ötödik évad hatodik részében,
A szem címû epizódban - léteznek olyan
emberek, akik gonosz, mágikus tekintetükkel átkot
tudnak bocsátani áldozataikra. Mégis, az elterjedtebb
változat az, hogy az irigy ember akaratán kívül
átkozza meg az embert. A magyar "szemmel verés"
kifejezés is erre a szemmel való átkozásra
utal.
A gonosz szem elhárítására
általában különbözõ szimbólumokat,
és e szimbólumokat viselõ amuletteket használnak.
A festett, rajzolt, vagy amulettként hordott szimbólumokból
többféle van, alapkinézetük és "mûködésük"
mégis hasonló: elhárítják a gonosz
szemet vagy visszaverik azt az átkozóra.
Ilyen
szimbólum a legfõképpen Törökországban
elterjedt (de ma már többek között hazánkban
is kapható), koncentrikus kék körökre épülõ
nazar (Azért is lehetnek kékek a görög
és török amulettek, mert az Égei-tenger
környékén, ahol ritkábbak a világos
szemû emberek, a kék szemû emberekhez kötötték
a gonosz szemet, így értelemszerûen a kék
amulettek verik vissza az átkot.) A Marokkóban élõ
szefárd zsidók például a Chamsa-jelet
festik az ajtajukra, amely megegyezik az ún. Fatima keze
szimbólummal.
|
A
Fatima keze egy közel-keleti eredetû, talizmánként
és általános védelmezõ jelképként
használt szimbólum, amelyet több ókori
kultúrában is megtalálunk, és máig
számos helyen használatos.
A jelkép eredeti arab neve "Hamsa"
(jelentése: "ötszörös"), héberül
"Chamsa", "Hamesh" vagy "Chamesh"
(jelentése: "öt"). A szimbólum másik
héber neve Miriam keze (Miriam Mózes és Áron
testvére volt). A nyugati kultúrában a leggyakrabban
használt Fatima keze elnevezés utalás Fatima
Zahra-ra, aki az iszlám vallás központi alakjának,
Mohamed prófétának a lánya volt. Fatima
a szunnita és a siita muszlimok körében is fontos
személy, a szunnita muszlimok szerint példamutató
muszlim nõ volt, a siita mohamedánok pedig az erényes
nõ példaképének nevezik õt, felekezetükben
a paradicsomi nõk vezetõje is Fatima.
Az elmúlt években a közel-keleti
konfliktusok békés megoldását sürgetõ
békeaktivisták elevenítették fel a szimbólumot,
mint a zsidó és iszlám hagyományban
egyaránt megtalálható jelképet, emlékeztetve
a két vallás közös pontjaira.
Az
iszlám elõtt a szimbólumot az ókori
rómaiak által punoknak nevezett fõníciaiak
vallásában is megtaláljuk, ott Tanit istennõ
egyik szimbóluma volt. Tanit Karthágó városának
védõszentje és a szintén ott tisztelt
Ba'al Hammon isten hitvese volt, többen a szintén a
közel-keleti térségben tisztelt Astarte/Ishtar
istennõhöz kötik.
Azokon a területeken, ahol a Fatima keze
talizmánként használatos (a muszlimok körében
például nem, hiszen a Korán tiltja a talizmánok
használatát), ott vagy általános védelmi
szimbólunként (a "védelmezõ kéz",
"Isten keze" stb. értelmezésekben), vagy
konkrétan a gonosz szem ellen hordják ékszerként,
festik ajtókra, jármûvekre, stb.
|
© Dobay Ádám, 2006
<<vissza
|