A triquetra szó a latin tri- ("három") és a quetrus ("sarkos", "sarokkal rendelkezõ") szavak összetétele. Eredeti jelentése így "háromszög", és az idõk során több szimbólumot is illettek ezzel a névvel. A triquetra ma már azonban azokat és csak azokat a szimbólumokat jelenti, amelyeknek az alapját három, egymáshoz képest 120°-os szögben elhelyezett vesica piscis (magyar nevén kettõs kör vagy mandorla) képezi.

   Bár a latin "quetrus" tõ miatt a szó kiejtése triquetra lenne, a Bûbájos boszorkák a sorozat elejétõl a végéig triquatrának nevezi, így ez a kiejtés is elterjedt. Egyes helyeken, például spanyol nyelvterületeken, a jelet triquetának is hívják, így elterjedt ez a szó is. A Magyar Charmed Portálon a sorozatban használt írásmód miatt írjuk triquatraként a nevet, míg ebben a cikkben az eredeti, triquetra elnevezést találod.

   A triquetra eredetének egyértelmû meghatározása nehéz feladat. Bár a triquetrát sokan egyszerûen egy keresztény szimbólumnak gondolják, a helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb.
   A triquetra egyik elõfutárának az ókori görög világban széles körben elterjedt triskele, trinacria vagy triskelion (görögül "háromlábú") szimbólumot tartják, aminek három begörbített láb képezi az alapját, és amelyet a rómaiak triquetrának neveztek el. Egyik változatában a szimbólum csak a három lábból áll, másik változatában középen egy gorgó-fejet vagy konkrétan Medúza fejét találunk. A szimbólum több változatát számos leleten találták meg amfóráktól kezdve pénzérméken át hajók oldaláig, Mükénétõl Szicílián át a mai Törökország területéig.
   Az idõszámítás után 23-ban született római történetíró, Plinius szerint a szicíliai triskelion (mely egyébként ma is ott szerepel a sziget hivatalos zászlóján) a sziget háromszög-formájából keletkezett, és a három láb a sziget három sarkára utal. Ez azonban már viszonylag késõi értelmezés, hiszen az is valószínûsíthetõ, hogy a szimbólum régebbi, mint a Szicíliáról készült térképek. Egy másik értelmezés szerint a jel nagyon hasonlít azokra az önjáró háromlábú asztalokra, melyeket Hephaisztosz kovácsisten készített az Iliászban.
   Ami biztos, hogy a háromlábú triskelion még egy helyen megtalálható: az Ír-tenger közepén elhelyezkedõ Man-szigetnek is ez a jelképe. A kelta mitológia számára rendkívül fontos a hármasság, hármas isteneiktõl kezdve (pl. a Teutates, Esus, Taranis istenhármasság vagy a három Brighid istennõ) a tér három részre (két fél és egy közép) való felosztásáig, így rengeteg hármasságszimbólum kötõdik a kelta kulturához. Ilyen például a triskele spirális változata is, melynek az ábrázolása már valahol a triskele és a triquetra között helyezkedik el.

   A mai triquetrára jobban hasonlító szimbólumokat találhatunk többek-között észak-európai rúnaköveken és korai skandináv pénzérméken. Mivel ezek a térség pogány idõszakában keletkezett leletek, magát a szimbólumot is pogány vallási jelképnek tartják. Ez a jel hasonlít a korai skandinávok által használt Valknutra (másik nevén Ódin-csomó), így olyan elméleteket is ismerünk, mely szerint Ódin szimbóluma lehetett ez a fajta triquetra.
   A triquetra "végleges", azaz ma elterjedt változata a kelta kereszténységhez köthetõ. A kelta kereszténység a korai középkorban a kelta területeken gyakorolt kereszténység volt, ami szertartásaiban és több elképzelésében is eltért a római katolikus kereszténységtõl. Számos kelta mitológiai elképzelés tovább élt a kelta kereszténységben: a tizenegyedik századi Lebor Gabála Érenn (Hódítások könyve) például az ószövetségi teremtéstörténet részévé tette a korábbi kelta teremtéstörténetet, a korábbi istenalakok közül többen szentként kerültek a kereszténységbe (ilyen Szent Brigitta, aki Brighid istennõ keresztény változata), és több kelta szimbólum maradt fenn keresztény jelentéssel.
   Ez tûnik a mai triquetra keletkezésének legvalószínûbb történetének. Mivel a keltáknál fontos volt a hármasság, az olyan elképzeléseket, mint a szentháromság, könnyen át lehetett ültetni az õ kultúrájukba. Adott volt számos szimbólum, és ezek között abban a triquetrában, amely a rúnaköveken látható, fel lehet fedezni a keresztény ichthys-, azaz hal-szimbólumot (a görög , "hal" szó fonetikus átírásából) - ismerünk olyan ábrázolást is, ami konkrét halakat használ. A triquetrát három ichthys-szimbólummal rajzolva így a régi pogány hármasság-szimbólum és a szentháromság egyszerre jelenik meg. A körrel kiegészítve pedig a szentháromság egységét éppúgy megjeleníti a triquetra, mint az idõ és az élet körforgásának pogány elképzelését. Ezért is maradhatott fenn ilyen sokáig, ennyi különbözõ kultúra szimbólumaként a triquetra.
   Itt egyébként megjegyzendõ, hogy a keresztény hal-szimbólum maga is kereszténység elõtti: az ichthys szó egyes területeken anyaméh értelmezésben is szerepelt, a másik görög szó a halra pedig "delphos" volt, ami szintén anyaméhet és halat is jelent egyszerre. Az ichthys-szimbólumot korábban használták többek között a görög Aphrodité és az egyiptomi Ízisz istennõk jelképeként is.

   Mivel a triquetra a hármas számhoz kötõdik, mely szám szinte mindegyik mitológiai rendszerben valami fontosat jelent, elsõ, kora középkori megjelenései óta több vallás és irányzat használta fel. Több csoportosulás vallotta már magáénak a szimbólumot, mások pedig, fõleg napjainkban, mindenáron a jel "gonosz" mivoltát kívánták bizonyítani.
   Az angol nyelvterületen általánosan elterjedt, tizenhetedik századi King James bibliaváltozat egyik felújított, huszadik század végi változatának borítóján a középkori értelmezésnek megfelelõen a szentháromság jeleként tûntették fel a triquetrát. Ezen Amerikában - ahol bizonyos keresztény felekezetek és szervezetek nagyon érzékenyek a kereszténység nem-keresztény kapcsolataira való bármiféle utalásra - többen felháborodtak és több ízben egyenesen lesátánistázták a más felekezetek által dícsért Biblia kiadóját. Hasonlóan a triquetra-szimbólum használatáért tartják többen sátánistának a P.O.D. amerikai rockegyüttest is, holott az együttes tagjai épp azért használják a triquetrát, hogy kihangsúlyozzák keresztény mivoltukat. A triquetra szimbólumának befeketítése nemrégiben még olyan elméleteknek is teret adott az Egyesült Államokban, hogy a triquetra sátánista szimbólum, hiszen milyen szépen találhatunk benne három darab 6-os számot, amit sokan még ma is a Sátán számának tartanak - annak ellenére egyébként, hogy az egyik legrégebbi, az egyiptomi Oxyrhynchusban elõkerült papirusz, amin a Jelenések könyvébõl található egy részlet, nem is a 666-ot, hanem a 616-ot jelöli meg a Sátán számaként.
   A triquetra számos további értelmezéssel rendelkezik. Többek között a Bûbájos boszorkák is népszerûsítette a jelet, ami manapság nagyon felkapottnak mondható, fõleg New Age körökben. Itt aztán végtelen számú az értelmezések száma, a férfi-nõ-semleges elképzeléstõl kezdve a Nagy Istennõnek nevezett istenalak három arcán keresztül a születés-élet-halálig. Ezek az értelmezések kedvesek, de nagy általánosságban nincsen alapjuk. Van olyan new age szerzõ, aki még feng shui jelként is jegyzi a triquetrát, ami azért vicces, mert keleten ez a szimbólum egyáltalán nem elterjedt, fõleg nem a feng shuiban, ami teljesen saját szimbólumrendszert használ, nem pedig nyugatiakat.
   A triquetráról tehát elmondhatjuk: egyike azoknak a szimbólumoknak, amelyek számos kultúra találkozása és egymásra hatása során fejlõdtek ki, és amelyek hidat vernek a kereszténység és a pogány vallások közé, rámutatva, hogy talán kicsit értelmesebb dolog lenne a különbözõ vallások és vallási irányzatok közti hasonlóságok, egyezések és egyezõ gyökerek alapján békésen viszonyulni egymáshoz, mint a különbségek alapján gonosznak bélyegezni egymást.