Rose mondta...

"Paige szenvedélyes, bátor, mókás és elbûvölõ. El tud tûnni, újra meg tud jelenni és magához tudja vonzani a dolgokat - például a férfiakat."

"Kiskoromban mindig megnéztem a Dinasztiát, és mindennél jobban Alexis akartam lenni."

"Nyolc testvérem van, és nem mondhatom, hogy nagyon el vannak tõlem ájulva. Ha azt mondom nekik, hogy "Hé, most szereplek egy tévésorozatban!" akkor valamelyikük azt mondja, hogy "Tudjátok, mit csinálok holnap este?""

"Általában egy doboz Twinkies-t kaptam bébicsõszködésért óránként. Nem volt sok pénzünk, a szüleim meg "carob chip"-mániások voltak, úgyhogy nem kaphattam édességet. Úgyhogy amikor nem voltam otthon, mindig a legjobbat kellett kihoznom magamból."

"Kedvenc filmem a "Sixteen Candles". Imádom! 13 éves koromban láttam elõször, és még ma is, miután mittudoménhányszor láttam már, nem tudom nem megnézni, ha adják a tévében."

"Mióta a tévében boszorkánykodom, teljesen megváltozott az életem, mert gyakorlatilag nincs életem. Rengeteget dolgozom, sokat forgatunk éjjel, és általában akkor érek haza, amikor az átlagember elindul otthonról a munkahelyére. Az a fajta lány vagyok, aki egyszer régen nem volt hajlandó kikelni az ágyból reggel tíz elõtt."

"Hogy féltem-e attól, hogy én vagyok az új lány? Dehogy! Teljesen megszoktam már. Annyi különbözõ suliba jártam, hogy gyakorlatilag mindig én voltam az új lány. Úgy intéztem el magamban a dolgot, hogy nem az én dolgom, amit mások gondolnak rólam. Tudom, hogy kedves vagyok és jól érzem magam, és hogyha ott ülök és azon aggódom, hogy ki mit gondol rólam, akkor nagyon zsúfolt lenne az agyam."

"A mottóm: Lehet, hogy épp nem vagy boldog, de ha hû vagy önmagadhoz, a végén boldog leszel."

"Most sokkal többet eszem, mint régebben, mert sokkal több energiára van szükségem. A jó hír az, hogy ha többet eszem, akkor meghízom és akkor sokmillió tévénézõ rajtam röhög. És ez a jó hír. Látjátok, most direkt úgy viselkedem, hogy jól megsajnáljatok. Nem is igaz, mert imádom ezt a munkát. Ez az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem."

"Amikor elõször idejöttem Olaszországból, beleszerettem egy fiúba, aki szemben lakott velem. Úgy kilenc éves lehettem. Odaadtam neki azokat a kis szárnyakat, amiket a repülõkön adnak, ajándékba a gyerekeknek. Én odaadtam neki, szerelmem jeléül, õ meg bedobta a medencéjükbe. Akkor egy évre megtagadtam a szerelmet. Azóta csak akkor vallok szerelmet, ha teljesen biztos vagyok benne."

"Örülök, hogy a szerepemben mostanában már több az akció. Ki-be járkálnak Paige életébe a pasik. Most már csak biztosítani kellene, hogy jó pasikat kapjak. Lehet, hogy be kellene jutnom a szereplõválogatásokra."

"Ó, Cole-t elintézni nem volt nagyon nehéz. Segített a családom, szerették volna, ha megteszem. Na meg az emberiség javáért tettem."

"Mindig is szerettem a kihívásokat. Volt már, hogy kiugrottam repülõgéppel, persze ejtõernyõvel. Az vicces volt. Viszont én voltam az egyetlen, akinek sikerült normálisan landolnia, úgyhogy inkább nem csinálnám még egyszer. Nem akarom megkísérteni a sorsot. Legközelebb meg akarom mászni a piramisokat."

"Hogyha lenne különleges erõm, biztos, hogy repülni szeretnék tudni. El tudom persze szórakoztatni magam, miközben az utcán megyek, de utcán repülni, na az jó lenne!"

"Nem tudom, meddig lesz még vörös a hajam. Eddig biztosított számomra valamennyi anonimitást, dehát az most már megszûnt. Az a probléma, hogy hamar megunom magam, nem szeretem minden nap magamat nézni."

"Notóriusan én vagyok az a forgatáson, akire rá kell szólni. Állandóan elrontok valamit. Túl sokat káromkodom és véletlenül mindig Phoebe-nek vagy Pipernek hívom magam. Ilyenkor arra szoktam gondolni, hogy tudok egy kis könnyedséget adni a feszült munka közben."

"A közhidelemmel ellentétben aranyos, kedves lány vagyok. Nem akarok ártani senkinek. Ahhoz képest, hogy melankóliára vagyok hajlamos, egész boldog vagyok!"

"Mindig is vonzottam a hülye fazonokat. Ha csak egy õrült van a környéken, na, az biztos kiszúr magának. Mintha a homlokomra lenne írva: Gyere Rose-hoz, õrült fickó!"

"Szeretek fegyverrel lõni, de sose tartanék fegyvert. Melankólikus vagyok, ír származású, ez nem fér meg a fegyverekkel."

"Mindig azt mondom, hogy ha meghalok, egy dombra temessenek el, ami a nap felé néz. Legyek egy fa alatt, mondjuk fûzfa alatt, hogy árnyék legyen, és senki ne legyen körülöttem. Egyedül akarok lenni. Amikor kicsi voltam, mindig elképzeltem, milyen házam lesz, ha felnövök, és hogy milyen lesz a férjem. Mindig úgy képzeltem, hogy a házam délen lesz, talán Georgia és Charleston körül, a tornácon pedig hintaszékek voltak. De magamat mindig egyedül láttam."

"Borzasztó a hajam, nem bírok vele mit kezdeni. Háromnaponta járok fodrászhoz. Minden este úgy fekszem le, hogy Édes Istenem, add, hogy legalább annyi pénzem legyen mindig, hogy a hajamat meg tudjam csináltatni."

"Imádok Los Angelesben élni! Bárcsak mindegyik, aki azt mondja, hogy utál itt élni elköltözne, legalább lenne parkolóhelyem. Imádok a hegyekben kirándulni, de itt a tenger is, ha az kell. Nem szeretem a strandot, az óceán túl nagy, mindig attól félek, hogy elkap és magával szippant."

"Los Angelesben az a jó, hogy itt mindenféle hely van, mert annyi különbözõ ember lakik itt. Igen, mindenki csak magával van elfoglalva, de ez jó, mert van benne egyfajta anonimitás. Például állhatnék tök meztelenül a sarkon, akkor is annyit mondanának az emberek, hogy "Úristen! Na, de térjünk vissza rám!" Az is jó, hogy két utcával lejjebb megyek, és ott már Mexikó van, ahol senki le se tojja, hogy ki vagyok. Ha a másik irányba megyek, ott a Koreai Negyed, ahol szintén nem ismer senki, és karaokézhatok nyugodtan."

"Apám számára minden Jézusra vezethetõ vissza. Heti egyszer beszélünk telefonon, és csak arról bír beszélni, hogy mi van Irakban és hogy Isten haragja úgyis lesújt ránk a végén. Õszintén, eleget hallottam ezt a beszédet egész életemben. Isten áldja a Jézus-követõket, de én már nem bírom ezt csinálni."

"Szeretem a karaokét, mert az emberek nyilvánosan énekelnek, és jó nézni, hogy kiállnak mindenki elé, és égetik magukat. Utálom, mikor azt mondják, hogy "Jaj, de én nem tudok énekelni." Ez a lényeg, tökfej! Na emeld fel a segged, és irány a színpad!"

"A minap egy étteremben voltam, erre odajön egy pasi, hogy "Rose, miért ülsz mindig karba tett kézzel? Mitõl védekezel?" Legszívesebben visszaszóltam volna, hogy csak a mellemet takarom, mert nem akarom megörvendeztetni a látvánnyal."

"Van egy nagy Harrison Ford poszterem a szobámban, és minden reggel vele választatom ki a ruhámat. Az 1998-as madzagruhámra is igent mondott, aztán nagy botrány lett belõle. De ne engem hibáztassatok, Harrison választotta ki!"

"Amikor rámszáll egy pasi, úgy rázom le, hogy elkezdek neki beszélni a botanika rém izgalmas világáról."

"Egyszer pincérnõ voltam egy sztriptízbárban. Elsírtam magam, mert olyan sok szomorúság volt ott, erre kirúgtak. Meg állandóan fel akartam menni letakarítani a rudakat, mert tuti nem voltak tiszták, és sajnáltam a lányokat."

"Amikor a moziban dolgoztam, mindig kiküldtek az épület elé, hogy a pasik bejöjjenek mozizni. Bevált. Olyan mozi volt, ahol fillérekért lehetett megnézni az egy évvel ezelõtti filmeket. Két dolog miatt rúgtak ki. Az egyik az, hogy eltörtem a boltban kapható sütiket, ugyanis a törött darabokat nem árulták, hanem megehettük, én meg folyton a falhoz vágtam õket, hogy eltörjenek. A másik az volt, hogy zseblámpával kellett pásztáznom a termet film közben, hogy minden rendben van-e, és amikor Jessica Rabbit a filmben elkezdett énekelni, a zseblámpát az arcom alá tartottam és marha hangosan vele énekeltem. Végül rájöttek, hogy én vagyok az, és kirúgtak. Szemetek. De ez nagyon jó meló volt."

"Egyszer jött egy csaj a Kemény Dió forgatására, aztán hirtelen azt vettem észre, hogy ott áll a házam ajtajában, van két kicsi fekete-fehér boston terrier a kezében, ugyanolyan kocsival parkol kinn, mint az enyém, és ugyanaz a cipõ van rajta, mint rajtam. Aztán elkezdett beszélni a szcientológiáról. Úgy éreztem, ördögûzéssel kell megtisztítanom a házamat, miután elment!"

"Sose volt még nem körülmetélt pasim. Mansont kivéve mindegyik zsidó volt."

"Néha tök hülye vagyok. A múltkor mentünk az utcán, és ott volt egy halom tömött kuka, és egy pici japán nõ ott cövekelt mellettük. Én meg odaszólok a mellettem utazónak, hogy Nézd, valaki kidobott egy tök jó állapotú japán nõt."

"A szüleim nagyon különböznek az átlagos szülõképtõl. Viszont nagyon közel állok a testvéreimhez. A szüleim... érdekesek. Nem rossz velük a kapcsolatom, csak nem normális."

"Néha ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy hülyeséget csináljak. Például mikor a hegyen vezetek, néha le akarok hajtani, hogy leessek. A múltkor meg a reptér kellõs közepén majdnem elkiáltottam magam, hogy Imádom Osama Bin Ladent!"

<<vissza

©2003-2009 Magyar Charmed Portál - www.charmed.hu
Minden jog fenntartva!