A Bûbájos boszorkák legeslegutolsó részének forgatásán a stáb és a színészek összegyûltek, hogy megünnepeljék egy korszak végét. 2006 április 12-én este hét körül a teljes stáb, a produkciós iroda és több Charmed-író gyûlt össze a Paramount 10-es stúdiójában, konkrétan a Varázsiskolában, ami az egyik utolsó díszlet, ami még állt. James L. Conway rendezõ és társproducer hívott össze mindenkit, majd visszaült helyére a monitorok mögé, ahol csatlakozott hozzá a fõproducer Brad Kern, a rendezõ-producer Jon Paré, az operatõr Jonathan West, a forgatókönyv-felelõs Nancy Solomon. Conway "Tessék!"-jére kezdetét veszi Phoebe és Coop esküvõje a gyertyákkal díszített Nagyteremben, melyet visszafoglaltak a Jó erõi. A biztonság kedvéért még néhányszor felveszik a rövid jelenetet, majd Conway, miután azt látja, amit szeretne a képernyõn is viszont látni, azt mondja:
    - Ez az. Ez gyönyörû. Ez a jó felvétel.
    És ez volt a Bûbájos boszorkák utolsó részének utolsó felvétele. Valaki egyszercsak elkiáltja magát, "Ennyi!", mire az egész stúdió spontán tapsviharban tör ki.

   Mivel jelen van Mitchell Haddad, a stáb fotósa, a lányok megkérik, hogy készítsen teljes színész- és stábfotót. Mindenki beözönlik a terembe, Haddad felmászik egy három és fél méteres létrára és valahogy sikerül egyszerre lefotóznia mindenkit. Most jön el a saját fényképezõgépek, mobilok, és minden mozdítható képrögzítõ eszköz ideje, hogy megörökítsék nyolc év és 178 rész varázslatát. Csupa ölelés, köszönetnyilvánítás, nevetés és könny után a díszlet lassan kiürül. Még sokakra vár munka, le kell szerelni a lámpákat, szét kell szedni a díszletet, leltározni a kellékeket és a ruhákat. De elõbb ünnepelni kell!

   Egy nappal késõbb a hollywoodi Édenkert klubban ugyanaz a társaság már felismehetetlen a rövidnadrágok, papucsok és baseballsapkák helyébe lépett buliruhájukban. Svédasztal, koktélok és egy gyönyörû belsõ kert erõsíti a résztvevõk izgatottságát. Hogy egy kis mágia is legyen az este, egy jósnõ és egy tenyérjós dolgozik egész este. Két grafikus rajzol karikaturát azokról, akik elég hosszan bírnak egy helyben ülni, egy fotósátor várja az emlékeket megõrizni vágyókat, és folyamatosan szól a zene azoknak, akik egész este csak táncolnának.
    Háromnegyed tíz körül Brad Kern mindenki figyelmét kéri. Lenyûgözõ statisztikákkal nyitja beszédét: a Bûbájos boszorkáké volt a második legnagyobb nézettségû premier a The WB csatorna történetében, ezen kívül a csatorna második leghosszabb sorozata és a leghosszabb, több nõi fõszereplõs amerikai sorozat is volt. Kern ezután megköszöni mindenkinek, aki bármennyi ideig a sorozattal volt, rámutatva, hogy mindenki munkája létfontosságú volt a közös sikerhez. Mindeközben Holly folyamatos közbekiabálással okoz nagy nevetéseket mindenkinek.
    A következõ felszólaló E. Duke Vincent fõproducer, aki többek között azért is van jelen, hogy képviselje régi munkatársát, Aaron Spellinget. Õ is köszönetet mond mindenkinek és külön megemlíti Spelling munkáját mint kiemelkedõ producer, író és munkatárs. Vincent elmondja, hogy ez egy korszak vége, és nem csak azért, mert ez a Bûbájos boszorkák utolsó része, hanem azért is, mert ez a Spelling Television cég utolsó része is. Hozzáteszi, hogy remek idõszak volt, és milyen büszke arra, hogy a részese lehetett.
    Jim Conway áll a mikrofon elé. Arról beszél, hogy sok televíziós sorozaton dolgozott, mégis a Bûbájos boszorkák az, amirõl bárhova megy, mindenki hallott. Jim ezzel érzékelteti a többieknek, hogy mennyire büszkék lehetnek arra, hogy ezért a sorozatért fognak emlékezni rájuk.

   Ezek után a Bûbájosok jöttek, hogy szóljanak néhány szót. A lányok mindenkinek köszönetet mondanak és búcsút intenek azoknak az embereknek, akik az évek alatt a családjukká váltak. Holly kezdi azzal, hogy gyakorlatilag ebben a sorozatban nõtt fel, lett feleség és anya. Megköszöni a stábnak, hogy segítettek egyensúlyban tartani színészi és anyai feladatait azzal, hogy sokszor vigyáztak kisfiára, Finleyre. Holly mindig tudhatta, hogy Finley jó kezekben van, és ezért tudott idõt és figyelmet fordítani a sorozatra.
    Rose következik ezután, aki megkéri Hollyt, hogy fotózza le a gépével, mielõtt nagyon elkezdene sírni. Rose megjegyzi, hogy amikor gyerekként Amerikába került, a Dinasztia volt a kedvenc sorozata, azon belül is Alexis szerepe, úgyhogy amikor felajánlották neki Paige szerepét, el se tudta hinni, hogy Aaron Spellinggel dolgozhat. Persze amikor megkapta a munkát, akkor azt mondták neki, hogy egy, maximum két év lesz. Aztán öt év lett belõle, és bár eredetileg nem tudta elképzelni, hogy olyan sokáig egy helyben marad, hálás, hogy ilyen lehetõséget kapott.
    Alyssa veszi át a mikrofont, de a székébõl beszél a többieknek, mert már nagyon megfájdult a lába az új cipõjétõl. Alyssa rengeteg csodálatos emlékkel gazdagodott, de kettõ ezek közül kiemelkedik. Az egyik, amikor a 2001 szeptember 11-ei események után egy nappal skót dudások játszottak a stúdióban, a másik pedig amikor a Katrina hurrikán után ötvenezer dollárt (kb. tíz millió forintot) gyûjtöttek össze.
    Briané, majd Kaleyé a sor, akik mindketten kifejezik a hálájukat azért, hogy ennek a nagy és csodálatos családnak a tagjai lehettek.
    Utoljára Garth Ancier, a The WB elnökségi tagja beszél a sokasághoz, és elmondja, hogy ez nem csak egy sorozat, hanem egy csatorna vége is. A Bûbájos boszorkák búcsúpartija az utolsó búcsúparti az összes The WB mûsor közül, így ez az egész csatorna búcsúbulija is. Válaszul Brad Kern Holly a stáb körében hírhedtté vált mondatát idézi: "Elpusztítottuk a The WB-t!"
    Mint minden évben, mindenki leül megnézni a híres évvégi tekercseket. Peter Chomsky és a vágó-csapat több klasszikust állított össze. Az egyik egy visszatekintés az elmúlt nyolc évre, mely egy egyszerû felirattal kezdõdik: "1998 - Nagyon messze San Francisco-tól". A nyolc évadból összeválogatott képek mindenkit emlékeztetnek azokra a fura helyzetekre és ruhákra, amikben szerepeltek. Feltûnnek a bûbájos uszonyok, szuperhõsök, istennõk és valkûrök. Sellõ-Phoebe megint csap egyet a farkával, Dzsinn-Phoebe megint beszorul a lámpásba. Olyan jelenetek is bekerültek, amikben olyan stábtagok láthatók, akik leginkább a kamera mögött töltötték az elmúlt nyolc évet: Noon Orsatti, a kaszkadõr-csapat vezetõje volt például a 8.12 - Patthelyzet címû részben az a rendõr, aki lelõtte Henryt, a produkciós vezetõ Rick Napoli pedig egyszer beugrott Árnyõrnek, hogy néhány másodperc után elpusztítsák.
    Mielõtt bárki túlságosan nosztalgikus állapotba kerülne, Chomsky kiadja az utasítást, hogy tegyék be a bakigyûjteményt, melyben az ez évi szövegrontásokat, vicces pillanatokat és egyéb bakikat gyûjtötték csokorba. Ilyenkor sokszor a kelleténél tovább maradt bekapcsolva a kamera, rögzítve mindenki reakcióját a történtekre - ezúttal a könnyeket a nevetés okozza.
    Ugyanúgy, ahogy a sorozat, ez a parti is azoknak az embereknek a szövetsége, akik segítettek létrehozni a Bûbájos boszorkákat. A Spelling Entertainment dolgozói, az írók, a vágók, a forgatási és az utómunka-csoportok, a színészek és a teljes stáb mind együtt bulizik - többek között látni lehetett Jennifer Rhodes-t (Nagyi), Drew Fullert (Chris), Wes Ramseyt (Wyatt), Dorian Gregoryt (Darryl), Marnette Pattersont (Christy), Victor Webstert (Coop), Brandon Quinnt (Murphy ügynök), Anthony Cistarot (Dumain), legalább két Triád-tagot, és két rendezõt, Michael Grossmant és Janice Cooke Leonardot.
    A beszédek után, a buli alatt szól a zene, és a tánc és ölelkezések közepette még több fotó készül és még több búcsúszó hangzik el. Mivel Hollywoodban vagyunk, biztosak lehetünk benne, hogy ezek közül az emberek közül sokan a jövõben találkoznak még különbözõ filmes projectekben. Ugyanakkor az is biztos, hogy a ma estével véget ér egy varázslatos és bûbájos korszak.

<<vissza